Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Milyen most Vietnámban a korona vírus ideje alatt?

Milyen most Vietnámban a korona vírus ideje alatt?

vietnám

Milyen most Vietnámban a korona vírus ideje alatt?

 

Miközben mindenki arra vágyik, hogy ennek az egész korona vírusos pánik – katasztrófa hangulatnak vége legyen, és újra utazhassunk, mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy viszonylag nagyobb korlátozások nélkül megúsztuk eddig.

Amikor a korona vírus megjelent, mindenki rettegett a kínaiaktól. Ahogy elkezdett terjedni Európában, úgy eltűntek Ázsiából a turisták, egyre ritkább lett az Európai, aztán mondhatni, elkezdtek tartani tőlünk. Nálunk egy percig sem volt opció, hogy hazamenjünk, nem kalandvágyból, hanem mert eleve nem az volt a cél, hogy fél évig Ázsiában maradjunk.

Értelem szerűen mi sem így terveztük, de végül azért sem indultunk el haza, mert jelen helyzetben nem akartunk két vagy ki tudja hány napig utazni, otthon ki van adva a házunk, a hotelek bezártak, itt van szállásunk, jó az egészségügy, meleg van. Így most itt fekszünk Nha Trangban a tengerpartra néző apartmanunkban, ami az épület 31. emeletén van, és bámuljuk a tengert. Volt pár bosszús pillanat, mire ide jutottunk…

Február elején érkeztünk Vietnámba. Akkor itt 16 gyógyult volt, és nem volt fertőzött, azonban az idő előrehaladtával Európában egyre rosszabb lett a helyzet. Egyre többen kerültek ki minket az utcán. Akkor már egyre többen javasolták, hogy menjünk haza.

Mi egy szuper apartmanban voltunk, így nem érintett minket semminek a bezárása. Ha esetleg a piac bejáratánál nem örültek annyira nekem, ez hamar elmúlt, mert az árusok, akiktől vásároltunk, második alkalommal már barátként üdvözöltek. Nekik elbáboztuk, hogy november óta Ázsiában vagyunk, és ez megnyugtatta őket. A szállásadónk minden nap küldte angolul a híreket, szóval minden rendben volt.

Napok teltek el anélkül, hogy külföldit láttunk volna. Végül megbeszéltük, hogy egy belföldi repülőjárattal jó lenne elmenni délre, ahol süt a nap, és hullámzik a tenger. Gondoltuk, visszamegyünk Phu Quocra, de pont a tervezgetéseink közepette kaptuk a hírt, hogy lezárják, és nem lehet bemenni a szigetre – gondolom ez csak a külföldieket érintette….

Ezért maradt Nha Trang. Nincs lezárás, csodás partok, találtunk egy szuper szállást. Lefoglaltuk, majd írtam a szállásadónak, hogy Európaiak vagyunk, beenged e minket. Rengeteg hírt olvasunk ugyanis a Facebookon, hogy kiteszik őket a hotelből, szállásról, hostelből… Már rég nem arról szólnak ezek a csoportok, hogy hogy menjünk el ide, hogy nézzük meg ezt vagy azt, hanem arról, hogy kinek a szállásadója fogad még be, van e még repülő, stb…

A szállásadónak is megírtam, hogy február óta itt vagyunk, és November óta nem voltunk otthon. Válasz: neki kell egy papír. Küldött egy mintát, amin a Karantén Hivatalnok aláírása szerepelt. Erre gyorsan vissza is írtam neki, hogy felejtse el, mert karanténba nem megyünk, tök egészségesen vagyunk. Jöttek a kérdések, merre voltunk, mikor érkeztünk, hogy van még vízumunk, küldjünk képet az útlevélben a pecsétről, mivel tömegközlekedtünk. Aztán írta, hogy sajnos el kell mennünk egy kórházba, és kell neki egy papír hogy egészségesek vagyunk, mert február 12-18-ig voltunk Da Nang-ban, ahol Március 12 köröl lett korona vírus fertőzött.

Ennél a résznél már majdnem eldobtam az agyam, eléggé kiakadtam, de nagyon akartunk tengerre néző apartmant, ezért elmentünk a kórházba. Az első helyen közölték, hogy ők nem adnak olyan papírt menjünk egy másikba. Másnap reggel elmentünk a Honvéd Kórházba, ahol egyből kaptunk 2 kísérőt, és négyen szaladtak össze, hogy vajon mi lehet… mondtuk nekik hogy egészségesek vagyunk, de erről kell egy papír, mert enélkül nem enged be a szállásadó. Elvittek minket a sürgősségire. Oda már nem is mentünk be, mert nagyon beteg emberek voltak bent, és ezen a ponton őszintén szégyelltem is magamat, hogy ilyen hülyeséggel terheljük a vietnámi egészségügyet.

Ahelyett, hogy életeket mentenének, velünk kínlódnak. Közben bent áttették a padot, hogy mi ott üljünk le, de egyszerűen nem akartunk beteg emberek között lenni. Kijött hozzánk az orvos, elmondtuk neki mit szeretnénk. Értetlenül nézett, ezért felhívtuk a szállásadót, aki elmondta neki hogy milyen papírra van szükségünk.

Az orvos elmondta a szállásadónak, hogy nem köhögünk, nincs lázunk, nincs tünetünk, nem fog tesztelni minket, mert elég csekély annak az esélye, hogy bármi bajunk van. A szállásadó csak ragaszkodott a teszthez, ezért az orvos megadta annak a kórháznak a címét, ahol fertőző betegeket kezelnek. Ekkor már olyan ideges voltam, hogy nem kíméltem, és megírtam neki hogy itt be is fejeztük, mert mi nem fogunk 20 km-t utazni most azért, hogy fertőző betegek közt legyünk 3 órát, mert szerinte annyi idő alatt végzünk is. Végül abban maradtunk, hogy majd ő itt Nha Trangban elvisz minket a tesztre. Beleegyeztünk.

Közben megírta, hogy a reptéren is csinálnak egészségügyi ellenőrzést, és neki az is jó lesz. Mondta, hogy egy QR kódos eredményt kell küldeni neki. Gyorsan átfoglaltuk a repülő jegyet, mert közben megérkezett Hanoiba is a szigorítás, bezártak mindent, kivéve boltok, gyógyszertár. Ma, azaz március 28-án reggel kimentünk a reptérre, ahol kérték, hogy töltsünk ki online egy kérdőívet.

Ezt mi már kitöltöttük kb. 1 hónapja, amikor az első vízumhosszabbítást csináltuk. Kiderült, a QR kódos az ennek egy továbbfejlesztett változata, ugyanaz a kérdőív, csak a végén nem regisztrációs szám van, hanem QR kód. Na ezzel végül beengedtek minket a szállásra. Hozzáteszem, orvos nem látott, de azt is megjegyzem, hogy betegen eszembe sem jutna utazni. Hanoi repterén rajtunk kívül 2 külföldi volt, mindenki szigorúan maszkban, több ember 2 maszkot viselt, gumikesztyűvel. Voltak tetőtől talpig beöltözött emberek, maszkban, plexi védőüveggel a fejük előtt. A gépen a légi utas kísérők teljesen beöltözve, csuklyás ruhában, cipővédővel, maszkban kesztyűben.

Az egyik hölgy odajött hozzánk, és mondta, hogy ma nem foglalt minden ülés, nyugodtan átülhetünk külön sorba. Mikor leültünk utastársunk mellé, neki is gyorsan elmondtuk, hogy régóta itt vagyunk. Az utat végig aludtuk, majd amikor leszálltunk, csak minket kiszedtek az érkezők közül, és ki kellett töltenünk harmadszorra is ugyanazt a nyomtatványt, amit eddig, van e lázunk, köhögünk e, stb…

Majd megérkeztünk a szállásra, és a ház előtt tapasztaltuk, hogy az embereknek csak 50%-a van maszkban, strandolnak páran, sétálgatnak a parton.

A turisták, akikkel találkoztunk, orosz nemzetiségűek. Az épületbe belépésnél kértek még egy egészségügyi dokumentumot, mondtuk, hogy az van amit elküldtünk, és végül simán feljöhettünk. Sok hűhó semmiért.

A lényeg, hogy szép helyen vagyunk, csodás a kilátás, és bízom benne, hogy mire lejár a vízumunk, haza tudunk menni. Kitartást mindenkinek, időnként megosztunk a Facebook, és Instagram oldalunkon pár szép képet, hátha valakit jókedvre derítünk vele.

 

 

Hoi An

Hoi An

vietnám

Hoi An egy ősi, csodálatosan szép város. A régi városrészben sétálgatni az egyik legjobb program, garantálom, hogy nem tudod eltenni a telefont, mert folyamatosan látni fogsz fényképezni valót. Mi más van még Hoi An-ban, ami miatt érdemes ide jönni?

Nos, ha ez a város a célok között van, akkor legjobb, ha üres bőrönddel jössz, mert itt mindent méretre készítenek Neked, Rád szabva. Legyen az papucs, szandál, pénztárca, ing kosztüm vagy bikini, minden lehetséges, és minden egy nap alatt kész van. Érdemes kettőt rászánni, ha az első próbán esetleg nem tetszik valami, akkor legyen idő módosítani. Azt nem mondom, hogy minden nagyon olcsó, de minden nagyon szép.

Mit lehet itt csinálni, amíg elkészül a ruha?

Thanh Ha Pottery Village – itt fejenként 35 000 VDN belépőt kellett fizetnünk, de kaptunk cserében ajándékot. A születési évünknek megfelelő horoszkóp szerinti kis agyag sípot kaptunk. A kis falu fazekasokkal van tele, bemutatják, hogy készülnek a termékek, de ha nem akarsz vásárolni, akkor is hangulatos itt sétálgatni.

Silk Village Hoi An – ide 4 féleképp lehet bemenni, három szervezett túra van, egy megmutatja a lámpák készítését, egynél ki lehet próbálni a selyem szövés bizonyos műveleteit, egynél pedig italok is vannak a túrában. Csak úgy nem nagyon akartak minket beengedni, de mi már Kambodzsában végignéztük a selyemkészítés folyamatait, ezért nem akartunk ide bemenni egy 1 órás vezetett túrára. A boltba bemehettünk, és egy kicsit körbe tudtunk nézni. Csodás kelmék, széles választék, nagyszerű sálak, egyszóval remek hely.

Tra Que Vegetable Village – nagyjából egy kert, csodásan elrendezett zöldséges veteményesekkel. Itt is fizettünk 35 000 VDN / fő belépőt, cserébe kaptunk egy welcome drinket, amit nem mertünk meginni. A vízben sem voltunk biztosak, hogy honnan van, illetve érdekes magok úszkáltak az italban, ezért megkóstoltuk, de meg nem ittuk. Itt ebédelni is voltunk, és vízi bölényt is láttunk.

An Bang Beach – valahol olvastam, hogy Ázsia legszebb partja. Nálam Nua Penida vitte el az első díjat abból amit eddig láttunk, de kétség kívül remek ez a part. Ma mondjuk esett az eső, és csak sétálni tudtunk, de szívesen ott maradtunk volna még pár órára. Hatalmas hullámok, hosszan fodrozódó, habzó tengervíz tör ki a partra, csodálatos látvány, soha nem láttam még ilyen hosszan habzó fodrozódást.

Japanese Covered Bridge – azaz egy fedett híd. A hídon átkelni csak belépőjeggyel lehet. Nem kérdeztük meg mennyibe kerül, mert nem akartunk tovább sétálgatni, a híd aranyos, akárcsak az egész belváros.

Ennek a városnak lenyűgöző hangulata van, a régi városrészben nem közlekednek az autók, ugyanakkor bicajosok, bicajos tuktukok, és motorok igen ezért érdemes időnként az útra is figyelni.

Mindenki nagyon kedves, azonban figyelni kell az árakra, sok minden túl van árazva. A Night Marketen vacsoráztunk egyik este, amikor megrendeltük a Saslikot, amin 2 kocka hús volt, akkor még arról volt szó, hogy 2 pálca 50 000 VDN, majd mire fizettünk, ez az ár felment 100 000-re. Nyilván most kevesebb is a turista, ezért valamiből meg kell élniük, de időnként pofátlanok az árakkal. Egyébként a hús savanyú volt, szóval érdemesebb inkább máshol étkezni.

A Niht Market melletti Thu Bon River kis csatornája helyenként eszméletlen büdös, és a szálláson a csapból folyó víznek pont ilyen szaga van ezért fogmosáshoz mindenképp vegyetek ásványvizet.

Bármit rendeltek, vesztek, előbb az árat kérdezzétek meg, mert ha megrendeltétek, már nehéz lesz az árral alkudni. Sokan beszélnek angolul, és nagyon kedvesek az emberek, remek vendéglátók.

Én őszintén sajnálom, hogy nincs nálunk még 2 bőrönd, amit tele lehetne tenni csodaszép ruhákkal, de majd legközelebb.

Étkezéssel kapcsolatban kissé drágábbnak látjuk itt az árakat, mint mondjuk Da Nangban, de kb 350 000 VDN-ből itt is lehet ebédelni.

Hoi An-ban a Grab bizonyos részekről ki van tiltva, de szinte minden hotel biztosít kerékpárt közlekedéshez. Ennek megfelelően a taxi 1 km-re is 50 000 VDN-t kér, ami persze kifizethető, de máshol Grabbal ennyi pénzből 4-5-ször ennyit is lehet menni. Ma a túra végén az utolsó állomásnál a sofőrünk például úgy döntött, hogy itt a túra vége, és már nem visz minket vissza a hotelba. Van ilyen is….

A Grab Food-ot kipróbáltuk, valószínű szerencsénk is volt, mert nagyon hamar kiért az étel.

Ez a város egy kis ékszerdoboz, romantikus hangulat, mindenhol kis lampionok, békés vendéglátóhelyek, kedves emberek, csodás kelmék, ügyes szabók, cipészek. A tenger közelsége és a város hangulata miatt rákerült a “szívesen élnénk itt” listánkra.

Így lett Norbinak új Laptopja Vietnámban

Így lett Norbinak új Laptopja Vietnámban

vietnám

Normál esetben egy laptop beszerzés nem igényelne külön posztot, de szerettünk volna egy kicsit többet átadni abból, hogy milyenek is a Vietnámi emberek?

Két hotel közti költözésünknél sajnos nem voltunk eléggé figyelmesek, és egy tusfürdő a laptopok közé került, az annak rendje módja szerint kiömlött, a laptop többé nem működött.

Amikor meg akarunk ismerni egy országot, a kultúrát, az embereket, akkor turizmus kapcsán viszonylag kedves emberekkel fogunk találkozni, hiszen érdeke, hogy segítsen. Hotelban és utazási irodáknál, éttermeknél többnyire mindenhol rendesek. Viszont ha valami mást meg kell oldani, akkor ismerheted meg igazán az embereket. Kirándulásaink alkalmával mi egyébként is inkább ezt az élményt keressük, olyan éttermeket próbálunk keresni, ahol a helyiek is esznek, olyan helyekre megyünk ahova ők is, és próbálunk minél többet megtudni a szokásokról, kultúráról, és az emberekről. Norbi laptopjának javíttatása, és egy új beszerzése erre remek alkalom volt, ha már a helyzet így alakult…. Bár ezt megelőzően nekem új telefonom lett, de Hanoiban mindent elintéztek nekünk, szóval mi csak hálálkodtunk egész nap…

Először is, szerettük volna szétszedni a laptopot, ezért a szállásunkon kértünk kis csavarhúzót. Eddigre már megismerkedtünk Mr. Luc-cal, a San Viet Resortból, és ő mondta, hogy hol keressünk szervizt, vagy másik gépet.

Fogtunk az utcán egy taxit, és elvitettük magunkat a megadott helyre, de kiderült, hogy ott nincs szerviz, ez egyébként egy bolt hálózat, FTP-nek hívják, lehet hogy volt olyan amiben van szerviz is… Innen a taxisunk el sem ment, hanem tovább vitt minket, és keresett nekünk szervizes. Mivel épp ebéd szünet volt, bekísért minket, és mivel addigra ő már értette mit szeretnénk, és mi a problémánk, elmondta az ottaniaknak. Felengedtek minket az emeletre, ott is elmondta, hogy mi a baja a gépnek, átvették javításra. Mi magunktól ezt nem nagyon tudtuk volna elintézni, mivel nem beszéltünk közös nyelvet, ezért a sofőrtől nagyon rendes volt, hogy jött velünk, és intézte, sőt, fel sem jutottunk volna a szervizig, mert épp családi ebéd közepén voltak…

Végül sajnos nem tudták megjavítani a gépet, ezért kerestünk a Marketplacen boltot, ahonnan rendeltünk Norbinak egy laptopot. Magyarországon ez ugye úgy megy, hogy megrendeled, kifizeted, átveszed, aztán ha nem tetszik, akkor visszaküldöd. Na itt úgy megy, hogy előre kaptunk képeket (használt gépet vettünk). Megírta mit telepített rá nekünk. Elküldte, megmondta melyik nap fog érkezni. Mi 2-ig vártunk, aztán elindultunk ebédelni. Közben írtunk a feladónak, hogy mikor jön a futár, ő írta, hogy nemsokára. Majd csörgött is a telefonom, hogy ő a szállásunknál van, mi hol vagyunk? Mondtuk neki melyik étteremben vagyunk, odahozta a laptopot. Felbontottuk, bekapcsoltuk, megnéztük, hogy működik e, és amikor mindent leellenőriztünk, hogy a megbeszéltek szerinti paraméterekkel rendelkezik e a gép, akkor kifizettük a futárt, aki természetesen motorral jár. Mivel épp egy étteremben voltunk, megkérdeztük, hogy tud e mit kezdeni a csomagolással, ezért azt is elvitte tőlünk. Egy percig sem aggódtunk semmin, és az egész országban igaz ez. Ha a hotelban azt mondják, hogy elrendezik, akkor az úgy is lesz. Ha a sofőr azt mondja megvár, akkor megvár, ha a szolgáltató azt mondja, hogy feladja a csomagot, akkor feladta, és ha azt mondja, hogy addig nem kell fizetnünk, amíg nem ellenőrizzük, akkor nem is kell addig fizetni.

 

Vietnám Költségvetés

Vietnám Költségvetés

vietnám

Egy egész hónapot töltöttünk Vietnámban. Mi nem a hátizsákos utazók vagyunk, szeretjük a kényelmet. Olyan szállásokat kerestünk, ahol kényelmes az ágy, van normális sötétítőfüggöny, alkalmas pihenésre, tehát nem zajos, és tiszta.

Lássuk a számokat. Éjszakánként átlagosan 12 500 Ft-ot fizettünk egy szállásra két főre, mindenhol reggelivel együtt. Fele ennyiből is ki lehet hozni, ha feladsz valamit az általam felsorolt elvárásokból.

Ebéd és vacsora minden nap étteremben volt. Ha találsz olyan Airbnb-t, ahol van rendes használható konyha, akkor kell keresned hozzá egy helyi piacot is, mert a turistáknak szánt boltokban csak száraz élelmiszer van. Innivaló, sampon, tusfürdő, kekszek, ilyesmi. Nincs 7 eleven, mint Thaiföldön, és semmilyen félkész ételt nem lehet kapni. Piacokon vásárolnak a mai napig, így ha az a terv, hogy majd főzöl magatoknak, akkor olyan helyen érdemes megszállni ahol közel van a helyi piac. Étkezésenként egyébként 2500 Ft-ra jött ki átlagban 2 főre, ebben benne van az éttermi italfogyasztás is, valamint a kb. 10 % borravaló.  Mosodára 4800 Ft-ot költöttünk összesen egy hónap alatt, minden egyéb pedig az igényektől függ. Fakultatív programok, illetve a helyi közlekedés annak a függvénye, hogy hányan mentek, béreltek e motort, ilyesmi.

Vietnámban a szállások közül ajánljuk:

Hanoi: Laselva Hotel – közel a központhoz, mégis csendes, a patinás tisztaság, udvarias, kedves, barátságos személyzet. Nem egy óriás hotel, de teljesen rendben van. A reggelit a tetőtéri panorámás étteremben szolgálják fel.

Phu Quoc: Cottage Village – ha csendre és nyugalomra vágysz, akkor szuper hely. Ha közel akarsz lenni a Night Markethez, akkor part közeli szállást ajánlok. Ngoc Chau hotel remek helyen van, de az utcafronti szobákban nem lehet aludni, mert egész éjjel buli van. A személyzet nem túl kedves, és sok az orosz a szállodában. Elhelyezkedése azonban nagyon jó, ha ehhez közel találtok tengerparti apartmant, akkor biztosan jól fogjátok érezni magatokat. A Cottage Village kicsit kiesik, de csendes, 5 perc séta a tengerpart, a hotel biztosít kerékpárt ingyenesen, és remek a reggeli. Phu Quoc-on alacsonyabb árkategóriás szállás: Sen Viet – nem új, ez látszik a szobákon is, de 3-4 éjszakára megfelelt. Nagyon kedves a személyzet, finom a reggeli, nagy úszómedencével, és a SPA részleg remek. Ha itt jártok, Mr. Luc a Front office Manager, mindenben segít Nektek.

Cottage Village beszámoló itt: https://turistavagyok.hu/cottage-village-phu-quoc/

Sen Vietről több infó itt: https://turistavagyok.hu/sen-viet-resort-phu-quoc/

A youtube csatornánkon bemutatunk még egy szállást: Ong Lang Resort. Phu Quocon van egy csendes részen, alacsonyabb költségvetésű szállás. https://www.youtube.com/watch?v=RxSWWI1v4to

Ben Tre: ugyan kívül esik a városon, de a Mango Home Riverside szállást ajánljuk, kedves a személyzet, imádtam a nyitott fürdőt, és a naplemente teraszt.

Can Tho: Con Khuong Resort – új építésű, csodás hely. Ez is kint van a városból, a Mekong partján, de a szálloda mögött is beszállhatsz a csónakba, ha velük foglalsz túrát. Itt mindenben a segítségedre lesz a személyzet. A reggeli valami eszméletlen, széles választék, csodás ételek.

Bővebb infó: https://turistavagyok.hu/con-khuong-resort-can-tho/

My Tho: ha lehet itt ne szálljatok meg, a hely sem volt jó, és a szállás sem, elég, ha egy napos kirándulás keretében ide jöttök. Mi a Cuu Long Hotelban szálltunk meg, az ágy rendben volt, a tisztaság nem volt az igazi, a kilátás csodás, az étteremben az étlapról nem igazán lehetett rendelni, mert mindenből ki voltak fogyva.

Ho Chi Minh: Lan Saigon Boutique House volt a szállásunk, tiszta volt, a reggeli felejthető, azonban alacsony költségvetésű, és központi elhelyezkedésű.

 

 

 

Közlekedés Vietnámban

Közlekedés Vietnámban

vietnám

Vietnámnak több reptere is van, mi Ho Chi Min, Hanoi, és Phu Quoc reptereit próbáltuk ki. Phu Quocról már nem akartunk repülni, ezért alternatív megoldást kerestünk. Hanoiból működik a vonat is, délen pedig a komp, csónak, és a busz.

Phu Quocról Komppal mentünk át Ha Tienbe, onnan pedig busszal Can Thoba. Később kiderült, hogy van közvetlen komp is, de nem minden nap. Ennek érdemes utána járni, mert van egy úgynevezett Phu Quoc express, és azzal el lehet jutni végig hajóval Can Thoba.

Ha Tienig az út kb 70 perc volt, 50 m/h-s sebességgel haladtunk végig az úton. Hajózni nagyon szeretünk, ezért az út ezen része teljesen rendben volt. Itt a kikötőben névtáblával vártak minket, és kísértek át minket a buszhoz. A járgányunk egy étterem előtt parkolt, mi már elég éhesek voltunk, délután fél 3 körül érkeztünk meg ide, és még nem ebédeltünk. Ajánlotta az étterem tulajdonosa, hogy együnk valamit, mert hosszú lesz innen az 5 óra utazás. Először azt hittem, viccel, de tényleg majd 5 óra volt az út. Így kevés is volt az az egy szendvics, amit kértünk. Én gondoltam, előveszem majd a laptopom, és közben írok pár bejegyzést, de az út annyira rossz minőségű volt, hogy esélytelen lett volna bármit is csinálni. Itt senki nem beszélt angolul, és kb 3,5 óra elteltével már szükségem lett volna egy mosdóra. Aki nem beszél angolul, annak mondhatod, hogy toalett, wc, meg bármit nem értik. Ezért google fordítóval az előttünk ülőnek megírtuk, hogy kellene egy mosdó. Ő is írt valamit, de azt tévesen úgy fordította a google, hogy ne beszéljen angolul, új kapcsolatom van. Majd odaadta a telefont Norbinak. Mondtam is neki, hogy milyen rejtett kis kapcsolatai voltak itt anno. 😀 Aztán kijavítottuk a google fordítását, és az volt az üzenetben hogy fél óra múlva majd megállunk egy étteremnél. Megálltunk, de nem étteremnél. Az úton elején egyébként akik felszálltak, mint hosszasan nézegettek minket. Ha Tienben sem sok a turista, többnyire mindenki repül a Mekong Deltához. Az egész utat végig dudáltuk, és szerintem minden mozgó járművet megelőztünk, a sofőr eléggé sietősre vette a figurát. Út közben egy helyen lassabban haladtunk, és találkoztunk egy csoport iskolás kisgyerekkel, nyitva volt az ablakunk, és ők is integettek, és mutogattak ránk, köszöngettek, szerintem életükben nem láttak még külföldit. Az út első órája szórakoztató volt, de aztán elég is lett volna, a többi 4 óra egyáltalán nem hiányzott.

Can Thoból My Thoba nincs közvetlen busz, Ben Trebe sem, ezért 2 verzió van, vagy taxi, vagy 2 átszállásos busz. Ugyancsak a bőröndök miatt mi nem akartunk 2 átszállást, ezért maradtunk a taxinál, ami egyébként 2,5 órás útra 15 000 Ft volt. A Hotelünk intézte nekünk.

My Thoból Ben Tre-be taxival mentünk, kb 3000 Ft-ért.

Ben Tre-ből Ho Chi Minh City-be busszal mentünk, ez az út nagyjából két órás volt.

Ho Chi Minh városában, Hanoiban, és Phu Quoc-on taxival közlekedtünk. Minden taxi órával megy, sehol nem vágtak át minket. Phu Quoc-on kipróbáltuk a helyi járatot is, egy busz, ami végig megy a szigeten, olcsó, és tiszta. Minden utazás megszervezéséhez nyugodtan vegyetek igénybe helyi segítséget. Sokkal hatékonyabb, mintha önállóan szerveznétek meg, és minden információt megkaptok. Nem utolsó sorban olcsóbb is.

Robogót bérelni mindenhol lehet, elméletileg jogosítvány sem kell hozzá. Ho Chi Minh Cityben erre semmiképp sem vállalkoznék, rettenetes forgalom van. Phu Quocban érdemes megpróbálni, nincsenek emelkedők, és viszonylag jó minőségű, széles utak vannak. A helyiek ha kikerülnek, dudálnak, ezt pár nap alatt meg lehet szokni. Hanoiban több turistát láttunk motort bérelni, de ott is elég zsúfoltak az utak.  

 

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy