Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Búvárkodás

Búvárkodás

snorkel

Ki az, akit nem érdekel, hogy mi van a tenger fenekén? Ki ne akarna látni teknőst, és úszni a halakkal, megnézni a korallokat… Ugyanúgy kíváncsiak vagyunk rá, mint arra, milyen lehet repülni, milyen lehet ejtőernyőzni, hőlégballonozni, és így tovább. Aki már próbált sznorkelezni, bizonyára tudja, hogy a halak pont olyan kíváncsiak ránk, mint mi rájuk. (már amelyik😄 ) A búvárkodás viszont más, lemenni egészen mélyre, a tenger fenekére. Érdekes is, és félelmetes is. Hawaii-n akartuk először kipróbálni, hogy milyen lehet búvárkodni. Ebben az írásban szeretnénk segíteni Nektek, ha ki akarjátok próbálni a búvárkodást, hogy mire figyeljetek leginkább.

Hawaii-on az időjárás nem kedvezett nekünk, rettenetes idő volt, borzasztó nagy hullámokkal.🌊

Mire kiértünk a nyílt vízre, alaposan felkeveredett a gyomrunk. Ehhez hozzájött még az izgalom, amit életünk első búvárkodása okozott, így az én reggelim a vízben landolt. 🤮 

A kapitány szerint a halak örültek neki, mivel viszonylag ritkán kapnak főtt ételt reggelire. Tengeri betegek lettünk, ami ezelőtt soha nem fordult elő. Többnyire szerintem nem a hullámokkal volt gond, hanem azzal, hogy eszméletlenül izgultunk, és tán egy kicsit féltünk is ettől a búvárkodástól. Előző este átolvastuk a búvárkodásról szóló felelősség vállalást, és azt, hogy ki milyen feltételekkel mehet illetve nem mehet le a tenger mélyére. Létezik egy egészségügyi kérdőív, normális esetben ha van egy kérdés, amire a válasz igen lenne, akkor nem lehet merülni. Azonban azt kérték, hogy ha van olyan, ahova igent írnánk, beszéljük át, és ha olyan betegségről, kórelőzményről van szó, ami nem teljesen kizáró ok, akkor egy helyi orvossal kell konzultálni, és majd az orvos tesz javaslatot. Hawaii-on nekünk nem kellett orvoshoz menni, pedig volt egy két igen esélyes válaszunk. Ami itt számunkra nagyon ijesztő volt, az az, hogy nem medencében gyakoroltunk előtte, hanem megállt az amúgy nagyon imbolygó hajó, felállni nem bírtunk rajta, akkora hullámok voltak. Közölték, hogy 30 méter mély a víz, de mi csak 6 méterre megyünk le, megcsináljuk a gyakorlatokat, és jövünk fel. Megváltás volt bemenni a vízbe, mert ott jobban viseltem a hullámokat, a vízzel együtt mozogsz, és nem érzékeled a hullámzást. Először mikor elindultunk lefele, 3 méter után elkezdett fájni a fülem, ezért jeleztem, hogy nem oké a dolog, és menjünk fel. Bevallom, meg is riadtam a 30 méteres mélységtől, mert amikor elindultunk lefele, semmit nem láttunk, csak a türkizkék vizet lefele. Kezelni ugye nem tudtam a felszerelésem, így rá voltam utalva arra az emberre, aki az oktatónk volt. Amikor felmentünk a felszínre, Norbi a hajó szélén ült, ijedtemben csak annyit mondtam neki, hogy ne gyere le, ez bizonyára sokat segített neki ebben a helyzetben. A szívem hevesen vert, és a gyomrom sem volt az igazi. Az oktató mondta, hogy ha hányni kell csak vegyem ki a számból a légző csövet, majd távozik az ami akar így is úgy is. Ám amikor visszaveszem a légző csövet, először fújni kell bele, aztán levegőt szívni. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy a tenger mélyén kihányom magam, majd boldogan még a maradék levegőmmel, mert ugye nyilván marad, belefújok a csőbe, és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Hat méter mélyen az alábbi gyakorlatokat kellett elvégeznünk: ki kell venni a szánkból a légző csövet, majd vissza tenni. Ez még rendben volt. Azt követte az a gyakorlat, amikor nem csak ki kell venni, és vissza, hanem el kell engedni, had vigye a víz, majd utána nyúlni, megkeresni, és visszatenni. Nyilván ahogy elengedtem, már nyúltam is utána. Aztán engedni kellett a szemüvegbe egy kis vizet, majd kifújni belőle. Utolsó feladat pedig, hogy azt szimuláljuk, hogy nekem elfogyott a levegőm, és az oktató odaadja a saját tartalék légző csövét, és együtt szépen lassan felmegyünk a felszínre. Ezzel viszonylag hamar megvoltunk, mert hamar le akartam tudni. Végül a fülem is egész jól viselte. Egyik kezem folyamatosan az orromon volt, összeszorítottam az orromat, és fújtam bele levegőt, ez segített. Az érzés ugyan olyan mint a repülőn, csak a vízben sokkal intenzívebb, és 2-3 méter mélyen is jelentkezik. Innen elmentünk egy másik helyre, ahol „csak” 14-15 méter volt a mélység, és ott megejtettük életem első merülését. A reggelim csak ezt követően lett a halaké. A merülés persze izgalmas, láthatsz olyan dolgokat, amiket csak természet filmekben, csodálatos az élővilág, a növényzet, a korallok, pláne Hawaii-on, eszméletlen szépségek vannak. Láttunk polipot, ugyan elbújt, de láttuk. Aztán egy idő után a fülem jelezte, hogy nem tetszik neki ez a mélység, így kicsit feljebb mentünk, majd egy negyed óra elteltével véget is ért a móka, mivel egyre érzékenyebb volt a fülem. Fontos, hogy repülés előtt 2-3 nappal már nem lehet búvárkodni. Ha tengeri beteg vagy, jobb ha a hajóútra veszel be egy gyógyszert, ha ez első merülésed, és izgulsz, akkor is javasolt.

Amiért nem éreztem komfortosnak ezt a merülést: nem ismertem a felszerelésem, ezért azon egyáltalán nem aggódtam, hogy valami elromlik, azon végképp nem, hogy elfogy a levegőm. Igazából 100%-ban rá voltam bízva az oktatóra, ezért csak azt figyeltem, hogy ő merre van. Alattam a korall tele volt tengeri sünnel, úgy éreztem, nehezen tudom koordinálni magam, ezért aggódtam, hogy beletenyerelek egybe. Mivel nyugodt körülmények között nem próbáltuk ki mondjuk egy medencében ezt az egészet, ezért fogalmam sem volt hogy jutok majd le és fel, csak annyit tudtam, hogy feljönni nem szabad hirtelen. A tengeri betegség, és a felkavarodott gyomrom sem tettek magabiztossá, ezért első benyomásnak nem volt túl jó.

Gilin tanmedencék teszik kényelmessé az első merülést, ahol kiderül, hogy egyáltalán lemersz e menni pár méter mélyre, megtanulod a felszerelésed délelőtt, majd kimentek merülni később. Itt merült fel másodszor, hogy mivel van tanmedence, próbáljuk ki megint. Nekem az első annyira rossz élmény volt, hogy nem ragaszkodtam hozzá, de gondoltam menjünk, hátha ezúttal jobb lesz. A tanmedencéig sem jutottunk el, mivel itt Norbinak a magas vérnyomása miatt nem engedték, hogy bemenjen a vízbe, még a tanmedencébe sem. Átmentünk azért az orvoshoz vérnyomást méretni, 140 per valamennyi volt, majd közölte, hogy nyugodtan merüljünk csak, de aztán semmi izgulás, csak élvezzük a merülést… hát persze, így van ez első második alkalommal, csak élvezed, semmi izgalom.

Számomra van pár tanulsága ennek, nem véletlen találták ki az egészségügyi kérdőívet, az egyik helyen közlik, hogy bármikor fennáll a víz mélyén az infarktus veszélye magas vérnyomásos embereknél, a másik helyen simán kivittek minket. Igen tudom, infarktust bármikor kaphat, nem csak a mélyben de ha ez kockázatos, akkor inkább nem, köszönjük. Első alkalommal igenis fontos, hogy ne a viharban a hajón halld a szabályokat, hanem nyugodt körülmények között hallgasd végig a búvárkodás alapszabályait. A gyakorlatokat is jobb egy medencében végezni, nem a nyílt tengeren, 30 méternyi mélységgel alattad. Ezért is nagyon szimpatikus, amit a hotelünknél csináltak, van egy tanmedence, ami három mélységgel rendelkezik, és soha nem hagynak egyedül. Első alkalommal különösen fontos, hogy minden emberre jusson egy tapasztalt búvár, aki csak Veled foglalkozik. Ez Gilin a Laguna hotelnál abszolút így van, sőt a medence szélén is figyelik, hogy mi történik lent. Mi csak sznorlekezni mentünk ki velük, és ott is tartották, hogy egy sznorkelezővel egy ember ment. Ilyen túrákat sajnos nem csinálnak, azonban minket kivittek a csónakkal, amíg valaki búvárkodott, mi sznorkelezhettünk. Az is fontos, hogy elmondják, hogy mit csinálj, és mit ne csinálj ha közel jön hozzád például egy teknős. Nyilván ne tapogasd, és engedd ha fel akar jönni. Fontos, hogy megérts minden szabályt. Víz alatt nem tudsz kommunikálni, ezért mindenek előtt meg kell tanulni a víz alatt használatos kézjeleket.

Sokan a cápáktól félnek, ez azonban viszonylag felesleges félelem, szinte minden búvár várja, hogy egyszer találkozhasson egy cápával. Vannak olyan öblök, ahol előfordulhatnak cápák, de erről külön tájékoztatni fognak. (ezeket hívják Shark point-nak) Általában félénk, kisebb cápákkal találkoznak merülések során. Nem tekintik az embert tápláléknak. Én a tengeri kígyóktól félek, de többnyire minden, amitől félünk, tisztes távolságot tart tőlünk, és nem jön a közelünkbe sem, sőt, ahogy lehet, eltávolodik tőlünk. Addig biztonságban vagy, amíg nem akarod elkapni őket, ha veszélyben érzik magukat, védekeznek.  

Mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki, ha nem fél a mélységtől, mert hatalmas élmény. Szinte minden sportnak van kockázata, így a búvárkodásnak is van egy alap kockázata. Ez akkor vállalható, ha az orvosi kórelőzményeid is engedik, ha bármi probléma növeli a kockázatot, érdemes hallgatni a tapasztalt szakemberekre, és nem vállalni feleslegesen a magasabb kockázatot.

 

Szigetek Phu Quoc alatt

Szigetek Phu Quoc alatt

snorkel

Szigetek Phu Quoc alatt, egy tökéletes turista hely

 

Több mint két hetet töltöttünk ezen a szigeten, de nem tudtuk megunni. Nagyon szerettünk volna elmenni hajó túrára, mielőtt ide jöttünk, hosszú ideig bújtam a netet, hogy találjak egy klassz utat. Végül találtam egy céget, akikkel facebookon hosszan leveleztem, és meg is beszéltük, hogy adott napon felvesznek minket a hotelnál, és hogy fog alakulni a program. Aztán amikor szállást váltottunk, megkérdeztem ott is, hogy tudnak e privát túrát szervezni, ők fél áron ajánlották, ezért végül neten nem foglaltam be.

Tanulság, hogy Vietámban mindent jobb személyesen foglalni. Legyen az program vagy szállás, sofőr vagy bármilyen jegy, személyesen mindent egyszerűbb és olcsóbb intézni.

A hajós napunk nagyon jól sikerült, örömünkre a hotelből egy angolul valamennyire beszélő munkatárs is velünk tartott. Elvitt minket a kikötőbe, ott találkoztunk a hajókapitánnyal. Hamar el is indultunk a szigetek felé. An Thoi, a sziget déli része kínál egyébként hajós utakat, és itt van egy nagy kikötő is, aminek a bejáratánál lehet venni mindenféle túrára jegyet. Ha a privát túrát részesíted előnyben, akkor érdemes a hotelt, vagy kisebb utazási irodákat megkeresni.

Innen az első sziget, ahova megérkeztünk, az a Mong Tay sziget volt. Vendéglátó egység működik a szigeten, csodás homokos part, kristály tiszta a víz, és nincsenek sokan. Itt pár fénykép, és egy rövid séta erejéig maradtunk. Innen mentünk a Gam Gi sziget felé, ahol sznorkeleztünk. Csodás a tenger alja, kisebb halakat is látni. Van lehetőség olyan túrát is foglalni, ahol horgászni lehetett ez előtt a sziget előtt, minket ez annyira nem érdekelt. Gam Gi sziget lakatlan, nem lehet bemenni, egy sziklára ki lehet mászni, de tovább nem lehet menni. Innen a May Rut szigetre folytattuk utunkat. Ezen a parton több hinta is van, mivel itt sem jellemző hogy hatalmas tömeg lenne, egész jó fényképeket lehet készíteni. Itt van lehetőség ebédelni is, az étlapon szereplő árak elsőre ijesztőek, de egy tenger gyümölcseivel tálalt rizs 200 000 dongért 3 főnek elegendő. Phu Quocon 100 000 dong kb per fő. Megnéztük itt is milyen a tenger alja, itt nem érdemes sznorkelezni. Szigetről videó:

 

 

Ezzel a szigettel szemben van Sea Walk program, amire az idegenvezetőnk beszélt rá. Hawaiin kipróbáltuk a búvárkodást, azóta kicsit tartok az ilyen programoktól. 😂 Nem a búvárkodással volt baj, bár mindjárt első alkalommal 30 méteres mélység felett gyakoroltunk, és aztán 14 métert merültünk, és közben vihar volt, így egy kis tengeri betegség is bezavart, szóval nem éreztem magam biztonságban…. a lényeg, hogy erősen hezitáltunk. Végül kipróbáltuk milyen a tenger fenekén sétálni. Nem bántuk meg. Videó róla a youtube csatornánkon.

 

Búvárkodás, tenger alatti séta

 

Előttünk sírva hoztak vissza egy kislányt, már láttuk mielőtt lement hogy elég beteg, meg volt fázva, csúnyán köhögött. A tenger alatti sétánál egy olyan sisakot kapunk, amibe fújják az oxigént, így tulajdonképpen teljesen száraz marad a fejünk, miközben sétálunk a tenger fenekén. Ettől függetlenül a fülünket megviseli, ugyanaz az érzet, mint repülésnél, csak sokkal erősebben. Épp ezért megfázás esetén nem ajánlott, mert akkor nem úgy működnek a légutak, mint normál esetben, és fájni fog a fülünk. Ez történt szegény kislánnyal is. A stégről be kellett mászni egy létrán a vízbe. Mindenkivel egyesével külön búvár megy le, rajtuk oxigén palack van, nem sisak.

A vízben átölelt a búvár, így segített a sisak megfelelő elhelyezésében, amit kintről, a stégről tettek a fejünkre. A búvár felültett a combjára, és így vitt le, közben a létrával szemben egy másik búvár ellenőrizte, hogy minden rendben van e. Előtte elmondják egy 1 perces oktatásban, hogy nyugodtan beszélj a tenger fenekén a kis sisakodban, de senki nem fogja érteni, aztán megmutatják a lent használatos kézjeleket, amiből 3 van: ok, nem ok, és fel akarok menni.

Ha minden megfelelő, nem akarsz majd felmenni. Mi olyan részen voltunk, ahol rengeteg kis hal volt, természetesen nem fogsz delfinnek (bánatomra) bálnákkal, és óriás teknősökkel találkozni, de a csodás élővilággal igen. Szuper élmény volt, mindenkinek ajánlom, hogy vegyen részt rajta. Ára 950 000 dong, kicsivel több, mint 12 000 Ft.

A program után lezuhanyoztunk, van a stégen mosdó, és zuhanyzó is. Megnéztük, hogy pakolják el a sisakokat. Mindet egyesével elmosták, és még nap végén is jó kedvük volt, és mosolyogtak. Mivel a mi búváraink is végeztek, és kijöttek a vízből, volt lehetőségünk borravalót adni nekik. Bármennyire szórakoztató a tenger alatt sétálgatni, azért egész nap megterheli a szervezetet, ebben biztos vagyok. Innen elindultunk vissza An Thoi-ba.

Az úton még egyszer megcsodáltuk a Libegő vonalát. Lentről látszik csak igazán hogy mekkora lejtések vannak egyes szakaszokon. Majd kikötöttünk, és elindultunk vissza a kocsikhoz. Az úton felfele találtunk még egy friss narancslé árust, és kb 700 Ft-nak megfelelő összegért vettünk majd egy liternyi frissen facsart narancslevet. Hazafele megnéztük a naplementét, majd visszatértünk a szállásunkra. Ez egy szuper nap volt. Ezúton is köszönjük Minh-nek, hogy megszervezte ezt a napot nekünk 😉

Négy sziget hajótúra – Ao Nangról

Négy sziget hajótúra – Ao Nangról

snorkel

Ezt a túrát a booking.com-on találtam, de elérhető bárhol. A cég, akivel mentünk a www.phiphitours.com volt. A csomagban ezen a túrán benne volt, hogy felvettek minket reggel a hotelnél, túra után vissza is hoztak, valamint kaptunk ásványvizet, és ebédet, valamint biztosítást. Ami nem volt benne, az a nemzeti park belépőjegy, ami fejenként 400 Bath/ belépés, így ha 3 egymást követő napon mentek, akkor ezt háromszor kell fizetni.

Amikor megkérdeztünk a kikötőbe, (Koh Phi Phi tour Pier) regisztrálni kellett, és csoport létszám ellenőrzéskor, hajóba való beszálláskor a szálloda nevével azonosítanak bennünket. Gyors regisztráció, ki kellett töltenünk a biztosításhoz egy lapot, majd befizetni a nemzeti park belépőt, és ezt követően szálltunk fel csoportonként a hajóra. Itt ennél a kikötőnél ajánlottak tengeri betegség elleni gyógyszert, ki van téve a regisztrációs pultnál, amit gyengébb gyomorral rendelkezőknek kifejezetten ajánlunk, nem is annyira az oda útra, mint a visszafele tartóra, addigra ugyanis van egy kis szél, és a speed boat egyébként is gyorsan szeli a hullámokat, szóval meglehetősen ugrál a hajó. Egyébként ha biztosra akartok menni, akkor minden utcában van patika, oda bementek, és tengeri betegség – sea sickness tablets- ellen kértek gyógyszert. Két féle van egy ami akkor kell ha kb 6 órát vagy a hajón, ezt egy órával a hajókázás előtt kell bevnni, és 6 órán át tart a hatása. A másik egész napos, illetve hajón éjszakázós tabletta.

6 órás neve: Siarizine Cinnarizine – 10 db, 145 Bath

Egész napos/éjszakás neve: Dimenhydrinate – 10 db 60 Bath.

Ez a beruházás jócskán megéri ha nem annyira bírod a hajót. Hányós zacskó a hajón egyébként ingyen van.

Ezt követően a hajón elmondták, mikor merre megyünk, mennyit utazunk, kaptunk vizet, és máris indultunk. Nekem ez a beszállítási mód szimpatikusabb volt, mint az előző napi. A kikötőben volt mosdó, kis sütike, innivaló, gyümölcs, szóval nagyon fel voltak készülve a vendégekre.

A szállodánál nem kell aggódni ha 8:30ra nem érnek oda, igyekeznek mindenkit időben felvenni, és biztosan jönni fognak, fél órás időtartamban valamikor. Mi 3 olyan programon vettünk részt, amit online foglaltunk, és mindhárom alkalommal jöttek értünk.

Első megállónk a Ko Poda sziget volt. Gyönyörű fehér homokos part, és amikor mi voltunk ott, reggel 9 után nem sokkal, rajtunk kívül egy hajó volt még ott, szóval tökéletes képeket lehetett készíteni. Itt van egy ici pici büfé, de nincs mosdó. Innen egyébként gyalogosan át is lehetne sétálni a Chicken Island-re, de ezt valamiért nem engedik. Őrök vannak mindenhol, drón használata tilos. 40 percet voltunk itt, pont elég volt egy rövid snorkelezésre, illetve arra, hogy készítsünk pár remek képet. A prati sziklákon gyönyörű zöld rákok mászkálnak, ha közel mész el is ugranak onnan, nem szeretik annyira a közönséget. Ez szerintem gyönyörű hely volt, ide is át lehet jönni csónakkal, ha szeretnél egész nap ilyen helyen strandolni. Mi visszafele is megálltunk itt, akkor már kb 9 hajó volt kikötve, és nagyon nagy volt a tömeg.

Következő megállónk a Chicken Island volt, első körben csak megálltunk egy helyen ahol messziről lehetett fényképet készíteni, majd közelebb mentünk, és snorkeleztünk. Nekünk van saját felszerelésünk, de ha nincs Neked akkor a hajón adnak. Nem vagyunk benne biztosak, hogy fertőtlenítik e, ezért azt javaslom, ha nincs saját felszerelésed, hogy vigyél legalább egy fertőtlenítő kendőt, vagy sprayt.

Ezt követően kikötöttünk a PoDa szigeten, és itt ebédeltünk, Csirke volt rizzsel, tojásos valamilyen pitével, illetve volt hozzá párolt zöldség. Itt volt bő egy óránk, szóval ezt követően lehetett fürdeni is. Rengeteg tengeri uborka volt ezeken a részeken, és rák a partokon. Ezt követően mentünk át a Phra Nang Beachre, ami a Railay Beachtől nem messze van. Itt is volt egy 45 percünk, ezek kicsi partszakaszok, szóval nagyon nem tudsz olyan helyre menni ahonnan nem látnád a hajót. Az utolsó megállónál is csodás homokos part volt, de itt nem volt már olyan kristály tiszta a víz, mert egész nap jönnek mennek a kis motoros csónakok is, és felkavarják a vizet. Épp ezért, ha Ao Nangban vagy, és szép, csendes partra vágysz, akkor inkább a PoDa szigetet javaslom. Itt volt mosdó, és büfé is, valamint nyugodt a sziget, és csodás a part. Lehet kajakot is bérelni, szóval itt el lehet tölteni egy nyugis napot. Természetesen a Railay beachen is, hiszen ott is van mindenre lehetőség, de nekem a csendesség, nyugodtság miatt jobban bejött a PoDa.

A Phra Nang Beachen töltött idő után a hajón ananásszal, és dinnyével kedveskedtek nekünk, majd indultunk is vissza a kikötőbe. Délután 2-ig tartott a program, majd visszavittek minket a szállásunkra. Szép helyekre vittek minket, ha esetleg hezitálsz, hogy hol töltsél el egy napot, akkor ez egy jó felfedező program, de persze akkor is, ha csak szeretnél többet látni a környező szigetekből.

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy