Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Sen Viet Resort Phu Quoc

Sen Viet Resort Phu Quoc

phu quoc

Szükségünk volt még 3 éjszakára szállásra Phu Quoc szigetén. A Cottage Village szállásunkról sokat sétáltunk, és összeismerkedtünk Mr. Luc-al, aki utazási irodát üzemeltet az Ong Lang Resort mellett. Nagyjából minden nap meglátogattuk, beszélgettünk vele, tanácsot kértünk pár dologban, hova menjünk mit nézzünk meg hol szerezzük be, végül ellátott minket Mekong Deltás információkkal is. Tudtuk, hogy egy resortban dolgozik délelőttönként, de azt nem, hogy melyikben. Egy nap megkérdeztük tőle, és kiderült, hogy a Sen Vietben, ami egyébként nekünk is el volt mentve, hogy ha a Cottage Village nem jön be, akkor oda megyünk. Így teljesen egyértelmű volt, hogy nála fogunk megszállni, miután a Villageben nem volt már szabad szoba a további éjszakákra. Mr. Luc volt olyan kedves, és megszervezte nekünk az átjutást, jött értünk a taxi reggel. Amikor átértünk, a nekünk szánt szoba még nem volt készen. Nekünk teljesen rendbe lett volna a recepción várni, de addig is bepakolták a cuccainkat egy szobába. Kaptunk üdvözlő italt, aztán a várakozás alatt hoztak még nekünk gyümölcsöt, teát, szóval tényleg szeretettel fogadtak minket. Sajnos Mr. Luc pont az itt töltött napjainkon ment haza az édesanyjához látogatóba, ezért vele nem tudtunk beszélgetni. A személyzet viszont gondunkat viselte. Ennél a szállásnál a fürdőszoba szabad téri, de privát. Azaz ki kell menni a szobából a hátsó udvarra, és ott van mosdó, kád, zuhanyzó és wc. Minden modern, csak nincs tető alatt. Első nap ez okozhat némi kellemetlen érzést, de a fürdőben a falon a kis gyíkok nem veszélyesek. Első este én is nagyon drukkoltam, hogy ne kelljen éjszaka kimennem a mosdóba, mondtam is Norbinak, hogy ő is nagyon drukkoljon, mert ha mennem kell, jön velem. De aztán rájöttem, hogy a gyíkok jobban félnek tőlem, és ha meglátnak, akkor tisztes távolságba mennek, persze ott maradnak a falon, csak nem elérhető távolságban. Szóval, egy gyík sem mászott rá egyetlen vendégre sem. Ez a szállás nem négy csillagos, viszont kedvező az ára. Szuper nagy medencéje van, napozó ágyak szolgálják a pihenést.

Videó a szállásról itt:

Az éjszakai piac innen 4 km, taxival kb 60 -80 ezer dong. A szálláson is van étterem, közép árasnak mondanám, a helyi viszonyokat tekintve. Nagyon finom a tonhal salátájuk. A reggeli itt is tökéletes volt, frissen sült tojás, és többféle köret közül lehetett választani. A Spa részlegben vannak dézsák, amikben fürdőzni lehet. Ezt kipróbáltam, a forró vízbe tesznek valamilyen oldatot, amitől kellemesebb lesz az ember bőre. Max 20 percet lehet ebben a dézsában kibírni, utána felmegy az ember pulzusa. Kipróbáltuk a masszázst is, nagyon kellemes volt, az egyik legjobb, mióta itt vagyunk. Teljes test masszázs 1 órán át 300 000 dong, 3900 Ft körüli összeg. Utolsó esténken visszaérkezett Mr. Luc is, nem csak mi, hanem a teljes személyzet nagyon örült neki. A resortban dolgozók többsége ott lakik a resortban, olyanok, mint egy család. Mr. Luc hozott egy nagy grapefruitot. Ha Vietnámban jártok, és Grapefruittal kínálnak, akkor azonnal mondjatok igent. Az otthoni keserű, az itteni édes, az egyik legfinomabb gyümölcs itt. Lucnak és családjának otthon gyümölcs farmja van, termelők. Kicsit este beszélgettünk még mindenkivel, nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy amíg elfogyasztottuk a gyümölcsöt, leültek hozzánk egy asztalhoz, mert egyébként ez Vietnámban nem annyira szokás. A személyzetet tekintve: a pultban, bárban, recepción beszélnek angolul, a többiek nem annyira, de ettől még a masszőrjeink próbáltak velünk beszélgetni. Élveztük ezt a 3 napot itt, tényleg különleges a fürdő miatt. Örültünk, hogy megismerhettük Mr. Luc-ot, és nagyon reméljük, hogy találkozunk még. Ő szervezett nekünk autós sziget túrát, komp jegyet, és látott el minket mindenféle hasznos tanáccsal Mekong Deltával kapcsolatban, és tőle hallottunk sok sok érdekes dolgot Phu Quocról, Vietnámról, és sokminden másról.

Cottage Village – Phu Quoc

Cottage Village – Phu Quoc

phu quoc

Amikor Phu Quocra érkeztünk, 4 éjszakára volt szállásunk foglalva, és személyesen akartunk keresni a 14 további éjszakára szállást. Az első éjszakánk után azonban úgy döntöttünk, hogy a négy éjszakát sem fogjuk megvárni, annyira zajos volt a hotel, amit foglaltunk. Ezért kikerestem két szállást, ahol el tudtam volna képzelni két hetet. Az egyik a Sen Viet Resort and Spa volt, róluk bővebben itt írunk:

A másik pedig a Cottage Village. Mivel ide mentünk először, és elégedettek is voltunk a szállással valamint a kialkudott árral is, nem mentünk tovább, hanem lefoglaltuk a szállást 12 éjszakára. A további terveinkben még nem voltunk biztosak, ezért csak 12. Itt is igaz, hogy személyesen jobb árat kapsz, ezért érdemes előre csak 1-2 éjszakát lefoglalni. Megértem természetesen azt is, akik biztosra akarnak menni, és lefoglalják a teljes itt tartózkodást, de nekünk bejött ez a módszer, ezért nem foglaltunk előre online. Az is igaz, hogy van benne rizikó, mivel a 12 éjszaka után szerettünk volna még 3 éjszakát maradni, de nem volt már szabad hely, így el kellett innen jönnünk.

Másnap átköltöztünk, és boldogan megállapítottunk, hogy baromira jól döntöttünk. Ennek a szállásnak a kertje valami csoda, tele van virágokkal, a medence partján orchideák, és gondos kertészek, akik napi 8 órában gondozzák a növényeket. A szobánkban a zuhanyzó alja nagy kulé kavicsokkal volt lerakva, szóval nagyon ízléses volt a berendezés. A szállás eléggé csendes volt, így nagyon jókat tudtunk itt aludni. Szinte mindenki a csend és a pihenés kedvéért jött ide. A szállás segít programok szervezésében, velük mentünk hajó túrára, bejegyzésünk róla itt: https://turistavagyok.hu/szigetek-phu-quoc-alatt/

A személyzet itt is nagyon kedves. Itt kétszer is teszteltük a mosodát, olcsó, és rendben is volt mindkét alkalommal. Tulajdonképpen mindent elintéznek, amit meg tudsz értetni a személyzettel. Az étteremben a reggeli választékos, és bőséges, nagyon finom friss gyümölcslé volt minden reggel, és itt is frissen sütik a tojást. A második nap után már előre tudták mit szeretnénk.

A szállásnak két medencéje van, mindkettő szinte üres nap közben, és ha szerencséd van, még pihenni is tudsz a medence partján a napozó ágyakon. Több napon keresztül szinte egyedül voltam kint az egyik medencénél. A vendégek kb 3 éjszakát maradtak itt. A tengerpart 5 perc séta, szép, homokos partja van, csodás a naplemente innen.

A szálláson minden nap kaptunk egy-  egy ásvány vizet, és a nap 24 órájában volt személyzet. Nagyon jól éreztük magunkat itt is, kényelmes volt a szoba, és tényleg alkalmas pihenésre.

Szigetek Phu Quoc alatt

Szigetek Phu Quoc alatt

phu quoc

Szigetek Phu Quoc alatt, egy tökéletes turista hely

 

Több mint két hetet töltöttünk ezen a szigeten, de nem tudtuk megunni. Nagyon szerettünk volna elmenni hajó túrára, mielőtt ide jöttünk, hosszú ideig bújtam a netet, hogy találjak egy klassz utat. Végül találtam egy céget, akikkel facebookon hosszan leveleztem, és meg is beszéltük, hogy adott napon felvesznek minket a hotelnál, és hogy fog alakulni a program. Aztán amikor szállást váltottunk, megkérdeztem ott is, hogy tudnak e privát túrát szervezni, ők fél áron ajánlották, ezért végül neten nem foglaltam be.

Tanulság, hogy Vietámban mindent jobb személyesen foglalni. Legyen az program vagy szállás, sofőr vagy bármilyen jegy, személyesen mindent egyszerűbb és olcsóbb intézni.

A hajós napunk nagyon jól sikerült, örömünkre a hotelből egy angolul valamennyire beszélő munkatárs is velünk tartott. Elvitt minket a kikötőbe, ott találkoztunk a hajókapitánnyal. Hamar el is indultunk a szigetek felé. An Thoi, a sziget déli része kínál egyébként hajós utakat, és itt van egy nagy kikötő is, aminek a bejáratánál lehet venni mindenféle túrára jegyet. Ha a privát túrát részesíted előnyben, akkor érdemes a hotelt, vagy kisebb utazási irodákat megkeresni.

Innen az első sziget, ahova megérkeztünk, az a Mong Tay sziget volt. Vendéglátó egység működik a szigeten, csodás homokos part, kristály tiszta a víz, és nincsenek sokan. Itt pár fénykép, és egy rövid séta erejéig maradtunk. Innen mentünk a Gam Gi sziget felé, ahol sznorkeleztünk. Csodás a tenger alja, kisebb halakat is látni. Van lehetőség olyan túrát is foglalni, ahol horgászni lehetett ez előtt a sziget előtt, minket ez annyira nem érdekelt. Gam Gi sziget lakatlan, nem lehet bemenni, egy sziklára ki lehet mászni, de tovább nem lehet menni. Innen a May Rut szigetre folytattuk utunkat. Ezen a parton több hinta is van, mivel itt sem jellemző hogy hatalmas tömeg lenne, egész jó fényképeket lehet készíteni. Itt van lehetőség ebédelni is, az étlapon szereplő árak elsőre ijesztőek, de egy tenger gyümölcseivel tálalt rizs 200 000 dongért 3 főnek elegendő. Phu Quocon 100 000 dong kb per fő. Megnéztük itt is milyen a tenger alja, itt nem érdemes sznorkelezni. Szigetről videó:

 

 

Ezzel a szigettel szemben van Sea Walk program, amire az idegenvezetőnk beszélt rá. Hawaiin kipróbáltuk a búvárkodást, azóta kicsit tartok az ilyen programoktól. 😂 Nem a búvárkodással volt baj, bár mindjárt első alkalommal 30 méteres mélység felett gyakoroltunk, és aztán 14 métert merültünk, és közben vihar volt, így egy kis tengeri betegség is bezavart, szóval nem éreztem magam biztonságban…. a lényeg, hogy erősen hezitáltunk. Végül kipróbáltuk milyen a tenger fenekén sétálni. Nem bántuk meg. Videó róla a youtube csatornánkon.

 

Búvárkodás, tenger alatti séta

 

Előttünk sírva hoztak vissza egy kislányt, már láttuk mielőtt lement hogy elég beteg, meg volt fázva, csúnyán köhögött. A tenger alatti sétánál egy olyan sisakot kapunk, amibe fújják az oxigént, így tulajdonképpen teljesen száraz marad a fejünk, miközben sétálunk a tenger fenekén. Ettől függetlenül a fülünket megviseli, ugyanaz az érzet, mint repülésnél, csak sokkal erősebben. Épp ezért megfázás esetén nem ajánlott, mert akkor nem úgy működnek a légutak, mint normál esetben, és fájni fog a fülünk. Ez történt szegény kislánnyal is. A stégről be kellett mászni egy létrán a vízbe. Mindenkivel egyesével külön búvár megy le, rajtuk oxigén palack van, nem sisak.

A vízben átölelt a búvár, így segített a sisak megfelelő elhelyezésében, amit kintről, a stégről tettek a fejünkre. A búvár felültett a combjára, és így vitt le, közben a létrával szemben egy másik búvár ellenőrizte, hogy minden rendben van e. Előtte elmondják egy 1 perces oktatásban, hogy nyugodtan beszélj a tenger fenekén a kis sisakodban, de senki nem fogja érteni, aztán megmutatják a lent használatos kézjeleket, amiből 3 van: ok, nem ok, és fel akarok menni.

Ha minden megfelelő, nem akarsz majd felmenni. Mi olyan részen voltunk, ahol rengeteg kis hal volt, természetesen nem fogsz delfinnek (bánatomra) bálnákkal, és óriás teknősökkel találkozni, de a csodás élővilággal igen. Szuper élmény volt, mindenkinek ajánlom, hogy vegyen részt rajta. Ára 950 000 dong, kicsivel több, mint 12 000 Ft.

A program után lezuhanyoztunk, van a stégen mosdó, és zuhanyzó is. Megnéztük, hogy pakolják el a sisakokat. Mindet egyesével elmosták, és még nap végén is jó kedvük volt, és mosolyogtak. Mivel a mi búváraink is végeztek, és kijöttek a vízből, volt lehetőségünk borravalót adni nekik. Bármennyire szórakoztató a tenger alatt sétálgatni, azért egész nap megterheli a szervezetet, ebben biztos vagyok. Innen elindultunk vissza An Thoi-ba.

Az úton még egyszer megcsodáltuk a Libegő vonalát. Lentről látszik csak igazán hogy mekkora lejtések vannak egyes szakaszokon. Majd kikötöttünk, és elindultunk vissza a kocsikhoz. Az úton felfele találtunk még egy friss narancslé árust, és kb 700 Ft-nak megfelelő összegért vettünk majd egy liternyi frissen facsart narancslevet. Hazafele megnéztük a naplementét, majd visszatértünk a szállásunkra. Ez egy szuper nap volt. Ezúton is köszönjük Minh-nek, hogy megszervezte ezt a napot nekünk 😉

Phu Quoc – Ad Hoc

Phu Quoc – Ad Hoc

phu quoc

Phu Quoc – Ad Hoc turizmus, szállás, árak

 

Kissé aktívra sikerült pár hetünk Thaiföldön, ezt követte egy hét program Hanoiban, ezért kerestünk egy olyan helyet, ahol kicsit pihenhetünk. Így esett a választás Phu Quocra. Első szállásunk az éjszakai piactól párszáz méterre volt, sajnos utca fronton, ezért nem tudtunk igazán pihenni, így második nap kerestünk egy csendes szállást. Néhány általános dolog a szigetről: kb másfél óra alatt átautózható, nincsenek nagy távolságok, a vietnámi emberek két kivételt leszámítva nagyon kedvesek. Egyikkel a Szafarinál sikerült találkoznunk, a másikkal meg az első hotelünkben. Egyébként ennek az oka pofon egyszerű. A sok nem túl kedves turista, hozzájuk edződött a személyzet.

Kezdjük ott, hogy szinte mindenhol meg vannak lepődve a borravalón, ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a zömében orosz és kínai turisták nem hagynak borravalót. Pedig a Vietnámiak elég sok mindent megtesznek az embernek. Vietnámban elterjed egyébként, hogy mindenki használja a google fordítót. Az angol nyelvtudással itt csak kicsit lehet boldogulni, kevesen beszélnek és kevesen értenek angolul. Aki igen, vele jókat beszélgettünk. Ettől függetlenül mindenki segíteni akart nekünk szinte mindenhol.

Sajnálatos módon úgy sikerült csomagolnunk amikor átköltöztünk, hogy egy tusfürdő a laptop közelébe került, és annak rendje módja szerint a tusfürdő nem zárt rendesen, és Norbi Lapotopjában landolt. Így kellett szereznünk egy laptop szervizt. Odafele a taxisnak határozottan mondtuk, hogy hova akarunk menni – ezt a tippet egy túra szervezőtől kaptuk – de sajnos ott még sincs szerviz, ezért fordítóval elmondtuk a taxi sofőrnek mi a bánatunk, és elvitt egy másik helyre. Ott épp ebédeltek, ezért zárva volt minden, de a sofőr bement, és mondta, hogy ne küldjenek már el minket, elmondta mi a probléma, felkísért minket, ahol a családi ebédbe rondítottunk épp bele. Ettől átvették a laptopot, és a sofőr is megvárt minket. Így tovább mentünk vele a kikötőbe. Nyilván hogy adtunk neki egy 80 dongnyi borravalót, amiért segített, de el sem akarta fogadni, úgy kellett erőlködni hogy ne adja vissza a visszajárót.

Az új szállásunk egyébként remek, és hozzá teszem, a szálláson és a tengerparton nincs semmilyen zavaró tényező, távolabb vagyunk a belvárostól, az úgynevezett Ong Lang részen vagyunk. Csodás a part, kellemes a víz, a szállásunk csodálatos, szóval kívánni nem lehetne ennél jobb helyet. Tökéletes pihenésre, mindenki tiszteletben tartja, hogy a vendégek pihenni vannak itt. A kertész reggeltől szépítgeti a kertet, a takarítók mosolyognak, a reggelinél nagyon rendesek velünk, tényleg jó itt. A szállásunktól nem messze van egy gyümölcsös, első vásárlásunkkor megkértük, hogy vágja fel nekünk a dinnyét, a mangót, szépen bedobozolta nekünk a hölgy, ezért nem csak a gyümölcs árát fizettük ki neki hanem adtunk neki borravalót, Elmondta még egyszer, hogy nem nem, ez nem ennyibe kerül, ezt visszaadja. Mondtuk neki hogy dehogy…. Másodszorra ugyanezt eljátszotta velünk, harmadszor nem is engedett borravalót adni, pedig megpucolt nekünk minden gyümölcsöt, csinált smoothiet, szóval tényleg tök rendes volt.

A helyi boltban vettünk ásványvizet, rágcsálni valót, döbbenet, hogy mindenhol leveszik a papucsot, így ha bemész a boltba, Neked is le kell venni. Ugyanez igaz a fogászaton, a kávé boltban, és a Buddhista szentélyeknél. De a szobánkba takarítani sem jönnek be papucsban.

Ilyen egy Phu Quoci bolt (hozzáteszem a helyiek nem itt vásárolnak, hanem a piacon, ez nekünk, turistáknak van…. ezért nincs pl hús pult, nagyjából víz, kekszek, fűszerek ilyesmi…)

 

Ha már bent voltunk a városban a szerviz miatt, jött az ötlet, hogy menjünk le a sziget déli részére, és próbáljuk ki a helyi járatot. 771 Fortintnyi összegért mentünk ketten 40 km-t busszal, An Thonig. Mi tök nyugodtan ültünk a buszon még a végállomáson is, aztán a sofőr mondta, hogy mi ide akartunk jönni, ezért gyorsan leszálltunk. Elkezdtünk sétálgatni, mikor megláttunk egy szép fogorvosi rendelőt, mondta Norbi, ha már itt vagyunk, nézessem meg az érzékeny fogam. Egyébként is tervben volt egy fogorvos, mert hetek óta érzékeny egy fogam a hidegre, és nem akartam ezzel kínlódni még 5 hónapot.

A rendelőben senki nem beszélt angolul, de megkérdezték, hogy honnan jöttem, mondtam hogy Hungary, már be is állították a google fordítóba a magyar nyelvet. Elmondtam mi a problémám, megvizsgált egy orvos, mondták, hogy nem kell fizetni, megmondták, mit vegyek a gyógyszertárba, és szépen elköszöntünk egymástól. 128 Forintba került az öblögető oldat, és 2 nap után sokkal jobb a helyzet. (otthon miért nincs ilyen???)

Sétáltunk tovább, amikor megláttunk egy hotelt, láttuk, hogy esküvőre vannak berendezkedve, gondoltuk, megnézzük. Kérdezte a recepción egy hölgy, hogy miben segíthet, mondtuk, hogy nem lakunk itt, de küröl néznénk, lehet? Persze, kinyitotta az esküvői termet, mondta, hogy az emeleten van egy Sky bar menjünk fel, mert tök szép a kilátás. Nagyon örültünk neki, tényleg csodás volt fent, látni lehetett a Libegő ( Cabel Car) pályáját, a tengert, a kikötőt, ittunk itt egy italt, gyönyörködtünk, és indultunk tovább.

Viszonylag éhesek voltunk, ezért kerestünk egy helyet ahol tudunk ebédelni. Találtunk egyet, ahol kb 6 féle ételből lehetett választani, ellenben az 5 percen belül az asztalon volt. Hoztak vizet, látszott, hogy sűrűn nincs dolguk turistákkal. 90 dongot fizettünk, otthagytuk a 100 dongból való visszajárót, majdnem utánunk szaladt vele a néni. A leves amit én ettem, nagyon finom volt, kettő között hezitáltam, de mondta, hogy melyik lesz nekem jobb.

Innen elmentünk a kikötőbe, ahova első körben mosdóra szerettünk volna bejutni, beengedtek minket, kicsit körül néztünk. Próbáltunk egy hajóst találni aki elvisz minket egy szép útra, de ilyen nem lett, ezért elindultunk kifelé a kikötőből.

Kerestünk egy taxit, és kértük, hogy vigyen el minket a Sunset Beachre. A taxik mindenhol taxi órával mentek, sehol nem vertek át minket. A sofőr rendes volt, megmutatta, hol menjünk be. Fejenként 70 dong a belépő. Kicsit sétálgattunk, majd Norbi meglátott pár halász hajót, és elindultunk az irányukba. Szép páros vagyunk, nekem mindenem a naplemente, meg a tengerpart, a tengerparti naplemente meg végképp a kedvencem. Norbi szereti a vizet, és a hajókat, hajózni én is nagyon szeretek, így egy naplementés hajó túrával nagyon nem lőhetünk mellé. A hajósok azonban eléggé bent voltak ahhoz, hogy a google fordítójukba kiabáljunk, ezért egy srácot, aki épp jött ki a vízből, Norbi megkérdezett, hogy neki van e hajója. Mondta, hogy nincs de megkérdezi nekünk szívesen a bent lévőt, hogy elvisz e minket. Hamar meg is volt az alku.

A halász lepattant a horgász csónakról, átült egy kerek csónakba, kievezett hozzánk, mondta, hogy ezzel fog minket bevinni. Már ez viccesnek tűnt, de bepattantunk, és beevezett. Az átszállás a hajóra érdekes volt, de végül mindenki átjutott, és még vizesek sem lettünk. Elindultunk a naplemente felé. Csodálatos volt. A hajó egyébként olyan egyszerű, hogy egy pad sincs rajta, vagy ilyesmi, a földön ültünk, előttünk kötelek, és vödrök. Pont ez volt benne számunkra a különleges, a hajósnak szerintem meg mi voltunk különlegesek. Szerintem viszonylag ritkán intik le őket turisták, hogy mennénk egy kört.

A parttól távolabb lehet látni, hogy vannak úszó házak a vízen, nagyon érdekelt minket hogy mik azok, most ezt is megnézhettük. Hálóval elkerített részen itt tartják a már kihalászott halakat, szerintünk azért, hogy csak akkor vigyék ki a partra, amikor igény van rá, addig úszkálnak a vízben. Ahogy lement a nap, kivitt minket a partra. A kialkudott összeget egy családnak kellett adnunk, övüké volt a hajó, ők még a kiszállásnál is segítettek, biztonságba helyezték a táskánkat, telefonjainkat míg mi kiszálltunk. Itt is úgy kellett a hajós után futni hogy adhassunk neki borravalót. Az egész borravalóval együtt kevesebbe került mint egy Balatoni hajós naplemente egy főnek.

Visszasétáltunk a Sunset Beachre, miután lement a nap, akkor lettek igazán csodásak a színek, hogy szép képeket készíthessünk a híre, elefántos parton. Azért elefántos, mert beállítottak oda 4 elefánt makettet. Majd kimentünk, ismét kerestünk egy taxit, és hazamentünk a szállásunkra.

Este a környékünkön az éttermek többségében kint vannak frissen a halak, békák, zöldségek, és el mutogathatod, hogy mit szeretnél vacsorázni. Ettünk halat, békát, polipot, meg egy kis sertést, és az egész kevesebbe került két főnek, mint Magyarországon egy fogás egy főnek.

A Szafaris cikkünkből kiderül, hogy nem minden nap ilyen tökéletes, és az is, hogy más nemzetek turistái mennyire másképp pihennek, de ettől még gyertek el erre a szigetre. Csak a turista „gyűjtő” helyeken probléma, a nagy a hangzavar, mindenhol máshol egyáltalán nem lehet ebből semmit észre venni. Sem a strandon, sem az éttermekben sem a szállásunkon nincs semmilyen zavaró tényező, és szép ez a sziget, a vietnámi emberek pedig az egyik legkedvesebb nemzet, akikkel valaha találkoztunk.

Phu Quoc – Szafari és Vinpearl Land

Phu Quoc – Szafari és Vinpearl Land

phu quoc

Phu Quoc, Szafari és Vinpearl Land, élmények Vietnámban

A Szabadon élő állatok mindig is érdekeltek, ezért egyszer biztosan el akarok menni egy Afrikai Szafarira, de mivel most Ázsiában vagyunk, megnéztük az itteni Szafarit. Kombinált jegyet vettünk a Szafarira, és a Vinpearl Landra, fejenként 800 Vietnámi Dong-ért.

Van egy ingyenes buszjárat, azzal mentünk ki. érdemes korábban kiérni, mert 10-től van egy Show, ahol madarakkal mutatnak be mutatványokat. Itt tök jó helye van a madaraknak, ki is tudnak menni, repkedhetnek is, szóval szerintünk jól érzik itt magukat. A Show csak madarakról szólt, semmilyen más állatot nem vontak be. Videó a showról a youtube csatornánkon:

Vietnámi nyelven több szöveg hangzik el a bemutató során, mint angolul, ettől függetlenül is jó a show. Kb 25 percig tartott, ezt követően elkezdtük bejárni a területet. Van egy kis nyitott busz, amire fejenként 100 dong ellenében fel lehet szállni, és minden megállónál le – illetve fel, korlátlanul egész nap. Kb 3 megállója van, viszont körbe megy.

Ez a rész, ahol a nyitott ki busz megy felár ellenében, amolyan állatkert jelleggel működik, viszont szép nagy helyük van az állatoknak, és a turisták nem férnek hozzájuk, egy nagy gödörrel, valamint kerítéssel védve vannak az állatok.

Van egy gyerekeknek kialakított állatsimogató rész, ahol egyébként be is öltözhetnek a gyerekek gondozónak, és különböző feladatokat kapnak, mint állat ürülék seprés, ablak pucolás, eledelekről tanulnak, ez a KISD ZONE elnevezésű terület, nagyon ötletes. Az itt élő kecskék némelyike annyira barátságos és szelíd, hogy konkrétan pózolnak Neked a szelfiden 😀

A flamingóknak is szép nagy területük van, róluk videó itt:

Flamingókkal szemben vannak fekete hattyúk.

A nyitott szafari részre rendes nagy buszok mennek be. Két féle busz üzeme, az egyiken mindenki áll és csak a gyerekek ülhetnek le, a másikon mindenki ül, és nincs állóhely. Nekünk ez előbbire sikerült feljutnunk. Azért nem akarunk ezzel menni, mert értelem szerűen szerettünk volna fényképezni, ezért meg akartuk várni a következő buszt, de a személyzet egy nagyon lelkes tagja lekiabálta a fejünket, hogy menjünk már, és mégis mire várunk, mondtam neki hogy a másik buszra, ahol ül mindenki. Majd ismét kiakadt, hogy akkor vegyük el a babák ülőhelyét.

Azt tudni kell Phu Quokról, hogy európai turisták azért nem nagyon jönnek ide, mert rengeteg a kínai és az orosz. Ez a szálláshelyünkön nem zavaró, mert mindenki pihenni jött, senki nem kiabál, illetve kínai egyáltalán nincs, és orosz is csak kevés, szóval a szigetnek egy rejtettebb részén van a szállásunk. De a parkban már jönnek mennek össze vissza, fellöknek hogy egy jó képet készíthessenek, a madár shown az állat gondozók többször rájuk szóltak, hogy ne fényképezzen bele a madár szemébe, vigye el onnan a telefont (van olyan rész amikor a közönség felett reptetik a madarakat, két oldalról). Szóval amiért le akartunk ülni, az az, hogy odaférjünk az ablakhoz fényképezni. Valószínű, hogy a személyzet hozzá edződött a kínai – orosz erőszakos turistákhoz, ezért volt velünk is ilyen mód felett bunkó. Így hát felszálltunk az álló buszra. Mivel bent az állatok szabadon élnek, szerencse is kell hozzá, hogy jó helyen legyél a buszon, a mi látogatásunkkor az első 10 percben csak a bal oldalon volt látnivaló, a jobb oldalon semmi.

Itt szabadon élnek oroszlánok, medvék, zsiráfok, zebrák, antilopok. Abban nem vagyok biztos, hogy az az 5 busz, ami egész nap bent kering, jót tesz nekik, legalábbis jobb lenne egy elektromos busz, ami nem szennyezi nekik a levegő…

A másik kellemetlen dolog az út során az a hangzavar, a kínaiak megint csak kitettek magukért, azt sem hallottuk, amit az idegen vezető mondott, persze megismertünk minden állatot, de kb 10 mondatból egy volt angol, azt sem hallottuk, olyan hangosak voltak.

A lehető legrövidebb úton mentünk el innen. Szombaton voltunk, és kb 45 percet vártunk a nagy buszra, ami 25 perc alatt megy körbe. Mikor mi végeztünk, már senki nem állt a sorban, így valószínű, hogy nem volt jó  a szombat délelőtti időzítés.

Innen ingyenes busz megy át a Vinpearl Landbe. Ott próbáltunk ebédhez jutni, az első két helyen 350 dong/ fő áton volt étkezési lehetőség, kerestünk egy másik helyet, ami hasonlított a KFC-re, annyiban hogy csirkét árultak. A menü fele nem volt elérhető, 4 féle italból kettő ki volt fogyva, bent iszonyat hangzavar, ezért kint ültünk le, és egészen 2 percig jó is volt, amíg be nem települt mellénk egy kínai csoport, akiktől szintén nem hallottuk egymás hangját. A szombat egyébként egy kissé felkapottabb nap, mert ilyenkor 17-20ig van ingyenes büfé, amit mi már nem vártunk meg.

A Vinpearl Land-nek két része van: az egyik egy vidámpark szerű, a másik a vizes játékok, amolyan csúszda park.

A területen hatalmas fejlesztések folynak, azt nem tudjuk, hogy éri meg ez a beruházás, mert alig volt pár ember a parkban. A vidámpark részen egyenlőre szinte csak az Óriáskerék, valamint ez a mindenfele forgó hinta volt, ami felnőtteknek üzemel, a többi inkább gyerekeknek van.

Hintáról videó itt:

Óriáskerékre erre gyorsan rá is beszéltem Norbit, amit az első percben ahogy felszálltunk meg is bántam. Amikor fent megállítottak minket nézelődni, nem tudtam, hogy elromlott a kerék, vagy mi…. pláne hogy fújt is a szép, megállapítottam, hogy ez volt az utolsó Óriás kerék, amire felszálltam 😀 Bementünk még az 5 D moziba, aminek az utolsó sorában nem működött rendesen minden berendezés.

Ami nagyon jó itt, az az akvárium, ott tényleg kifogtunk egy csendesebb időszakot, kényelmesen végig sétáltunk. Gyönyörű nagy halak, volt olyan amelyik végig jött velünk az akváriumban, ami alagút jelleggel van megcsinálva egy kellemes sétához.

A többi attrakció kint inkább gyerekeknek való, a felnőttek által is élvezhető rész most készül, amit láttunk egy nagy hullámvasút, és több elég meredek csúszda kerül még kialakításra.

A vizes részen csúszdák, medencék vannak, várni semmire sem kellett, mi eddigre már elég fáradtak voltunk, és nem volt kedvünk átöltözni hogy kipróbáljuk őket. Ezért a tanácsom, hogy ugyan a kombó jegy olcsóbb, de egy napra a két attrakció sok. Ha gyerekkel vagy, akkor semmiképp nem is ajánlom. Voltak olyan csúszdák, amin úszógumival, valamint matraccal lehetett lecsúszni, csak legyen energiád a nap végére minden csúszda tetejére felmászni. A csúszdák gyerekeknek is és felnőtteknek is élvezhető. A személyzet nagyon kedves itt, még a biztonsági őr is mosolyogva jött oda hozzánk, szóval ha szereted a csúszdákat, ide mindenképp menj ki.

Volt még egy fedett játszótér, mindenféle asztali játékkal.

Az attrakciók ára benne van a belépőjegyben, ezért nem kell külön fizetni.

A vacsorát mi végül nem vártuk meg, nem tudtuk, mekkora tömeg volt ott este.

19:00 órakor van még egy zenés szökőkút, ami a sötétben fényekkel kombinálva biztosan nagyon jól néz ki.

Visszafele ugyanúgy van ingyenes busz a város felé, mi taxiztunk, reggel 30 percet kellett várni a buszra, mert technikai probléma volt, ezért inkább úgy gondoltuk, megyünk taxival.

A Park bővítése 2020 májusra lesz kész, biztosan nagyon látványos lesz, és számos attrakcióval bővül majd.

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy