Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Phu Quoc – Ad Hoc

Phu Quoc – Ad Hoc

naplemente

Phu Quoc – Ad Hoc turizmus, szállás, árak

 

Kissé aktívra sikerült pár hetünk Thaiföldön, ezt követte egy hét program Hanoiban, ezért kerestünk egy olyan helyet, ahol kicsit pihenhetünk. Így esett a választás Phu Quocra. Első szállásunk az éjszakai piactól párszáz méterre volt, sajnos utca fronton, ezért nem tudtunk igazán pihenni, így második nap kerestünk egy csendes szállást. Néhány általános dolog a szigetről: kb másfél óra alatt átautózható, nincsenek nagy távolságok, a vietnámi emberek két kivételt leszámítva nagyon kedvesek. Egyikkel a Szafarinál sikerült találkoznunk, a másikkal meg az első hotelünkben. Egyébként ennek az oka pofon egyszerű. A sok nem túl kedves turista, hozzájuk edződött a személyzet.

Kezdjük ott, hogy szinte mindenhol meg vannak lepődve a borravalón, ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a zömében orosz és kínai turisták nem hagynak borravalót. Pedig a Vietnámiak elég sok mindent megtesznek az embernek. Vietnámban elterjed egyébként, hogy mindenki használja a google fordítót. Az angol nyelvtudással itt csak kicsit lehet boldogulni, kevesen beszélnek és kevesen értenek angolul. Aki igen, vele jókat beszélgettünk. Ettől függetlenül mindenki segíteni akart nekünk szinte mindenhol.

Sajnálatos módon úgy sikerült csomagolnunk amikor átköltöztünk, hogy egy tusfürdő a laptop közelébe került, és annak rendje módja szerint a tusfürdő nem zárt rendesen, és Norbi Lapotopjában landolt. Így kellett szereznünk egy laptop szervizt. Odafele a taxisnak határozottan mondtuk, hogy hova akarunk menni – ezt a tippet egy túra szervezőtől kaptuk – de sajnos ott még sincs szerviz, ezért fordítóval elmondtuk a taxi sofőrnek mi a bánatunk, és elvitt egy másik helyre. Ott épp ebédeltek, ezért zárva volt minden, de a sofőr bement, és mondta, hogy ne küldjenek már el minket, elmondta mi a probléma, felkísért minket, ahol a családi ebédbe rondítottunk épp bele. Ettől átvették a laptopot, és a sofőr is megvárt minket. Így tovább mentünk vele a kikötőbe. Nyilván hogy adtunk neki egy 80 dongnyi borravalót, amiért segített, de el sem akarta fogadni, úgy kellett erőlködni hogy ne adja vissza a visszajárót.

Az új szállásunk egyébként remek, és hozzá teszem, a szálláson és a tengerparton nincs semmilyen zavaró tényező, távolabb vagyunk a belvárostól, az úgynevezett Ong Lang részen vagyunk. Csodás a part, kellemes a víz, a szállásunk csodálatos, szóval kívánni nem lehetne ennél jobb helyet. Tökéletes pihenésre, mindenki tiszteletben tartja, hogy a vendégek pihenni vannak itt. A kertész reggeltől szépítgeti a kertet, a takarítók mosolyognak, a reggelinél nagyon rendesek velünk, tényleg jó itt. A szállásunktól nem messze van egy gyümölcsös, első vásárlásunkkor megkértük, hogy vágja fel nekünk a dinnyét, a mangót, szépen bedobozolta nekünk a hölgy, ezért nem csak a gyümölcs árát fizettük ki neki hanem adtunk neki borravalót, Elmondta még egyszer, hogy nem nem, ez nem ennyibe kerül, ezt visszaadja. Mondtuk neki hogy dehogy…. Másodszorra ugyanezt eljátszotta velünk, harmadszor nem is engedett borravalót adni, pedig megpucolt nekünk minden gyümölcsöt, csinált smoothiet, szóval tényleg tök rendes volt.

A helyi boltban vettünk ásványvizet, rágcsálni valót, döbbenet, hogy mindenhol leveszik a papucsot, így ha bemész a boltba, Neked is le kell venni. Ugyanez igaz a fogászaton, a kávé boltban, és a Buddhista szentélyeknél. De a szobánkba takarítani sem jönnek be papucsban.

Ilyen egy Phu Quoci bolt (hozzáteszem a helyiek nem itt vásárolnak, hanem a piacon, ez nekünk, turistáknak van…. ezért nincs pl hús pult, nagyjából víz, kekszek, fűszerek ilyesmi…)

 

Ha már bent voltunk a városban a szerviz miatt, jött az ötlet, hogy menjünk le a sziget déli részére, és próbáljuk ki a helyi járatot. 771 Fortintnyi összegért mentünk ketten 40 km-t busszal, An Thonig. Mi tök nyugodtan ültünk a buszon még a végállomáson is, aztán a sofőr mondta, hogy mi ide akartunk jönni, ezért gyorsan leszálltunk. Elkezdtünk sétálgatni, mikor megláttunk egy szép fogorvosi rendelőt, mondta Norbi, ha már itt vagyunk, nézessem meg az érzékeny fogam. Egyébként is tervben volt egy fogorvos, mert hetek óta érzékeny egy fogam a hidegre, és nem akartam ezzel kínlódni még 5 hónapot.

A rendelőben senki nem beszélt angolul, de megkérdezték, hogy honnan jöttem, mondtam hogy Hungary, már be is állították a google fordítóba a magyar nyelvet. Elmondtam mi a problémám, megvizsgált egy orvos, mondták, hogy nem kell fizetni, megmondták, mit vegyek a gyógyszertárba, és szépen elköszöntünk egymástól. 128 Forintba került az öblögető oldat, és 2 nap után sokkal jobb a helyzet. (otthon miért nincs ilyen???)

Sétáltunk tovább, amikor megláttunk egy hotelt, láttuk, hogy esküvőre vannak berendezkedve, gondoltuk, megnézzük. Kérdezte a recepción egy hölgy, hogy miben segíthet, mondtuk, hogy nem lakunk itt, de küröl néznénk, lehet? Persze, kinyitotta az esküvői termet, mondta, hogy az emeleten van egy Sky bar menjünk fel, mert tök szép a kilátás. Nagyon örültünk neki, tényleg csodás volt fent, látni lehetett a Libegő ( Cabel Car) pályáját, a tengert, a kikötőt, ittunk itt egy italt, gyönyörködtünk, és indultunk tovább.

Viszonylag éhesek voltunk, ezért kerestünk egy helyet ahol tudunk ebédelni. Találtunk egyet, ahol kb 6 féle ételből lehetett választani, ellenben az 5 percen belül az asztalon volt. Hoztak vizet, látszott, hogy sűrűn nincs dolguk turistákkal. 90 dongot fizettünk, otthagytuk a 100 dongból való visszajárót, majdnem utánunk szaladt vele a néni. A leves amit én ettem, nagyon finom volt, kettő között hezitáltam, de mondta, hogy melyik lesz nekem jobb.

Innen elmentünk a kikötőbe, ahova első körben mosdóra szerettünk volna bejutni, beengedtek minket, kicsit körül néztünk. Próbáltunk egy hajóst találni aki elvisz minket egy szép útra, de ilyen nem lett, ezért elindultunk kifelé a kikötőből.

Kerestünk egy taxit, és kértük, hogy vigyen el minket a Sunset Beachre. A taxik mindenhol taxi órával mentek, sehol nem vertek át minket. A sofőr rendes volt, megmutatta, hol menjünk be. Fejenként 70 dong a belépő. Kicsit sétálgattunk, majd Norbi meglátott pár halász hajót, és elindultunk az irányukba. Szép páros vagyunk, nekem mindenem a naplemente, meg a tengerpart, a tengerparti naplemente meg végképp a kedvencem. Norbi szereti a vizet, és a hajókat, hajózni én is nagyon szeretek, így egy naplementés hajó túrával nagyon nem lőhetünk mellé. A hajósok azonban eléggé bent voltak ahhoz, hogy a google fordítójukba kiabáljunk, ezért egy srácot, aki épp jött ki a vízből, Norbi megkérdezett, hogy neki van e hajója. Mondta, hogy nincs de megkérdezi nekünk szívesen a bent lévőt, hogy elvisz e minket. Hamar meg is volt az alku.

A halász lepattant a horgász csónakról, átült egy kerek csónakba, kievezett hozzánk, mondta, hogy ezzel fog minket bevinni. Már ez viccesnek tűnt, de bepattantunk, és beevezett. Az átszállás a hajóra érdekes volt, de végül mindenki átjutott, és még vizesek sem lettünk. Elindultunk a naplemente felé. Csodálatos volt. A hajó egyébként olyan egyszerű, hogy egy pad sincs rajta, vagy ilyesmi, a földön ültünk, előttünk kötelek, és vödrök. Pont ez volt benne számunkra a különleges, a hajósnak szerintem meg mi voltunk különlegesek. Szerintem viszonylag ritkán intik le őket turisták, hogy mennénk egy kört.

A parttól távolabb lehet látni, hogy vannak úszó házak a vízen, nagyon érdekelt minket hogy mik azok, most ezt is megnézhettük. Hálóval elkerített részen itt tartják a már kihalászott halakat, szerintünk azért, hogy csak akkor vigyék ki a partra, amikor igény van rá, addig úszkálnak a vízben. Ahogy lement a nap, kivitt minket a partra. A kialkudott összeget egy családnak kellett adnunk, övüké volt a hajó, ők még a kiszállásnál is segítettek, biztonságba helyezték a táskánkat, telefonjainkat míg mi kiszálltunk. Itt is úgy kellett a hajós után futni hogy adhassunk neki borravalót. Az egész borravalóval együtt kevesebbe került mint egy Balatoni hajós naplemente egy főnek.

Visszasétáltunk a Sunset Beachre, miután lement a nap, akkor lettek igazán csodásak a színek, hogy szép képeket készíthessünk a híre, elefántos parton. Azért elefántos, mert beállítottak oda 4 elefánt makettet. Majd kimentünk, ismét kerestünk egy taxit, és hazamentünk a szállásunkra.

Este a környékünkön az éttermek többségében kint vannak frissen a halak, békák, zöldségek, és el mutogathatod, hogy mit szeretnél vacsorázni. Ettünk halat, békát, polipot, meg egy kis sertést, és az egész kevesebbe került két főnek, mint Magyarországon egy fogás egy főnek.

A Szafaris cikkünkből kiderül, hogy nem minden nap ilyen tökéletes, és az is, hogy más nemzetek turistái mennyire másképp pihennek, de ettől még gyertek el erre a szigetre. Csak a turista „gyűjtő” helyeken probléma, a nagy a hangzavar, mindenhol máshol egyáltalán nem lehet ebből semmit észre venni. Sem a strandon, sem az éttermekben sem a szállásunkon nincs semmilyen zavaró tényező, és szép ez a sziget, a vietnámi emberek pedig az egyik legkedvesebb nemzet, akikkel valaha találkoztunk.

Ao Nang – Krabi

Ao Nang – Krabi

naplemente

Mikor terveztük Krabin töltendő hetünket, többen ajánlották a Railay Beach nevű helyet, amiről a neten olyan képeket lehet találni, hogy elájulsz. A valóság azonban szerintem kicsit más, persze ettől még jó hely. Railay Beach-ről bővebben itt olvashatsz: LINK

Végül sokan ajánlották az Ao Nang partszakaszt, ezért itt foglaltunk szállást, közel a parthoz. Előnye, hogy közel van mindenhez, hátránya minden más, főleg hogy baromira zajos, ráadásul utca fronti szobát kaptunk, szóval minden motor zaja felhallatszik. A közlekedésről bővebben a Thaiföld általános információk bejegyzésben írtunk, itt olvashatod el.

Hatványozottan igaz, hogy nincs a gyalogosoknak elsőbbsége, szóval csak óvatosan a zebrákon, a zebra itt nem jelent semmit. Itt már elég sok behívó ember van az utcákon, minden étteremnek van személyzete, aki megmutatja a menüt, szóval kora délutántól nem lehet úgy végig sétálni sehol, hogy ne állna ott az étterem előtt valaki, aki meg nem akarná mutatni a menüt, és elmondani hogy épp Happy Hour van. Itt már bőven van alkohol, és az árak sem olyan kedvezőek, mint Chiang Maiban, ahol 1500-2000 Ft-ból simán megebédeltünk. Itt ez 5-6000 alatt nem jött össze, és jól sem laktunk.  Kisebb adagok vannak, és egy adag rizs simán 100 Bath, ami pl Chiang Maiban 15 volt. Rengetem masszázs szalon, érdemes egyet kipróbálni, láb masszázs 250 Bath egy órás, minden szalonnak van az utcán is személyzete, és kb egy áron megy minden mindenhol. Rengeteg 7 Eleven van, és vagy egy Mother Marche bolt is a központban, ahol kicsit nagyobb a választék, de pl egy bagett ára 150 Bath, szóval friss péksütit nem vettünk. Felvágott előre csomagolva 100 g szintén 180 Bath, egy 200g-os sajt 180 Bath, szóval, kb 5000 Ft-ból össze is lehet hozni 2 szendvicset, amit mi kihagytunk. Reggel ha nem a hotelban ettünk, akkor a 7 elevenben vettünk magunknak valamit. Az ott vásárolt meleg szendvicsek előre vannak csomagolva, és a kasszánál megsütik, ha készételt veszel, megmelegítik. Reggel van rántotta előre csomagolva, többnyire rizzsel, de lehet előre csomagolt főtt tojást is venni. Ebédre általában beültünk valahova, nagyjából elmondhatom, hogy egyetlen menőnek tűnő helyen sem volt jó az étel. Többnyire azok a helyek jöttek be, ahol egyszerű volt az étterem. Amit érdemes kipróbálni: Mango Sticky Rice, mangó rizzsel, de a rizs édesre van főzve, mivel én imádom a mangót, nekem nagyon bejött. Nem étteremben ettem, hanem helyi árusnál. Ao Nangban is van éjszakai piac, szerintünk nem nagy szám, illetve van pár street food rész is. Ott egyik helyen szépen nyársra van húzva a rák, persze már ránézésre láttam, hogy az nem rák, surami szerű valami. Ettől függetlenül a 4203-as számú úton haladva rengeteg étkezési lehetőség van, Ao Nang Night market felé is mehetünk, előtte is van egy kisebb piac, ami szerintünk hangulatosabb volt, mint a hivatalos éjszakai piac. Ao Nang Food Center – Google map-son meg lehet keresni, itt is lehet vacsorázni. A Night Market, és a Food Center között rengeteg bolt, 7 Eleven, vásárlási lehetőség van.

A KODAM Kitchen nevű hely a Trip Advisor értékelése szerint a legjobb. Kajak túrán találkoztunk amerikaiakkal, és ők ajánlották, később összebarátkoztunk, ezért az utolsó estéjükön áthívtak minket vacsorázni. Tényleg jó hely, nagy a választék, és olcsóbb mint a part közeli éttermek. Heten vacsoráztunk, és mindenki mindent megkóstolt. Én ananászos rizst kértem rákkal, és rendeltem hozzá egy Morning Glory elnevezésű ételt, ami vízi spenótot takar, ha szereted a zöldségeket, ezt is feltétlenül kóstold meg. A személyzet egyébként nagyon kedves, remek esténk volt itt.

 

Ami a programokat illeti, a fent említett úton minden program megtalálható, minden második vagy harmadik hely turista iroda. Viszont, mi pár dolgot túl drágának találtunk itt, ezért inkább online kerestünk. Így találtunk Arbnb-n egy Early Bird kajak túrát, aminek az volt a lényege, hogy reggel jöttek értünk, és senki nem volt kint a vízen rajtunk kívül. Bővebben erről a kalandról itt olvashattuk. Get Your Gide-on foglaltunk PhiPhi sziget túrát, erről bővebben itt. És Bookingon foglaltunk 4 sziget túrát.

Ezen felül érdemes kipróbálni a helyi közlekedési eszközt, a motoros csónakokat. Ao Nang partról indulnak. Mielőtt jöttünk valahol olvastuk, hogy lehet alkudni az árból, hát nem lehet, jegy iroda van, ahol meg kell venni a jegyet, a hajósok addig szóba sem állnak Veled. Amikor megvan a jegy, akkor lehet odamenni a hajóshoz, aki összegyűjt 8 embert minimum, és ha ez megvan (kb 3 perc) akkor indulás. Ami az árakat illeti, 100 Bath / fő / út a Railay Beach, tehát oda vissza 2 főnek 400.

Éjszaka sétálgatni a városban jó buli, és az éjszakai piac fele vezető úton van egy bár, ahol vannak este showk, és kint az utcán lady boyok. Ha nem szólalnának meg, el is hinnéd, hogy nők, tökéletesre plasztikázott mellekkel, perfekt smink, csodás ruhák, magas sarkúk, és a viselkedésük egy az egyben mint egy úri kisasszonyé. De a hangjuk maradt férfias, még akkor is, ha próbálnak változtatni rajta.

Gyógyszertár, tuktuk, taxi, 7 Eleven, boltok minden 10 méteren vannak kb ezen az útszakaszon, szóval aggodalomra semmi ok. Ha hajós túrára mész, és gyengébb a gyomrod, javasoljuk, hogy a gyógyszertárba szerezz be tengeri betegség elleni gyógyszert. 10 szemes, 6 órán át tartó gyógyszer ára 145 Bath, éjszakán át tartó útra szóló gyógyszer ára: 60 Bath.

Túrák, amiket a helyiek kínálnak:

Elefántos túra – elefánt háton (mi ilyenre nem mentünk)

Krabi night market – 200Bath/fő áron

Kajak túra – ára nagyon változó, attól is függ, hogy milyen időtartam meg attól is, hogy merre, mikor…. bővebben kajakos élményünkről itt olvashatsz: Kajak Túra Krabin

Tiger Temple

Rengeteg hajós túra, mi kettőre mentünk, de nem helyieknél foglaltuk – bővebben itt olvashatsz róla: 

Négy Sziget túra

Phi Phi

Nekünk ezen felül a Nopparat Thara Beach jött be, nagyon jól nézett ki, sziklával az oldalán.

Ao Nang Night Market – szerintünk ezt érdemes kihagyni az egyik legkisebb market, amin jártunk, inkább ételek voltak kint, és nem volt árban sem az igazi.

Krabi Night marketre mindenhol szerveznek túrát, és 150 Bath/fő.

A naplemente csodálatos Ao Nangról, ne hagyjátok ki ha itt vagytok.  

Krabitól Phuketig komppal

Krabitól Phuketig komppal

naplemente

Krabitól Phuketig

Egy dologban biztosak voltunk, hogy nem kocsival fogjuk megtenni ezt az utat, és nem is busszal. Replülni sem akartunk, ezért a kompnál maradtunk, ami így utólag is jó választás, de nem volt a legkényelmesebb. A www.12go.asia oldalon is lehet egyébként számos transzfer lehetőség közül választani, de kivételesen az utcán foglaltunk egy helyi turista irodánál. 650 Bath/ fő árat 600-ra sikerült levinni. Hoteltől hotelig szolgáltatást ígértek. Valóban így is volt. Felvettek minket a hotelnál, és egy thai busszal mentünk a kikötőig. Mókás volt egy kicsit, hogy ült mindenki a bőröndjét fogva a nyitott buszon, ami ha fékez, a bőröndök gurulnak, szóval tényleg vigyázni kellett. A kikötőben gyors regisztráció, mindenki kapott egy címkét, hogy merre megy. Az út kb másfél óra volt, mi Ao Nangból indultunk, és a Railay beachen még felvettünk utasokat. Mivel ott nem volt kikötő, ezért oda kis csónakok hozták el az utasokat. Ismét örültem, hogy nem itt szálltunk meg, mert a fejenként 24 kg-s bőröndünket érdekesen tették volna át a kompra. A kis hajó ugyanis nem kicsit billeg, ha valaki elmegy egyik oldalról a másikba, de a személyzetnek bizonyára van már ebben gyakorlata. A beszállás nekünk így is elég kihívás volt, mert 3 kompon kellett átmenni mire elértünk a saját kompunkhoz, és így 3 kompon kellett végig cibálni mind az összes bőröndünket, ami cseppet sem volt könnyű, gurítani nem lehetett, sőt volt olyan folyosó ahol el sem fért…. és kiszállásnál ugyanez várt ránk. Ha csak Thaiföldre jöttünk volna, akkor elég lett volna 2 kis bőrönd, vagy hátizsák, vagy bármi, mert amilyen meleg itt van pár pólóval és pár nadrággal elvagy de ugye ezen felül még megyünk pár helyre. Ha Krabi programod alkalmával nem voltál hajózni akkor ülj ki a tetejére – meg amúgyis – mert végig haladunk szigetek mellett. Végül a naplementéből is sikerült elcsípnünk egy kicsit, szóval olyan volt mind egy naplemente túra J A második emeleten végig nézheted, ahogy emberek, párok végig szelfizik az utat, volt olyan indiai pár, aki elültetett másokat a padról, hogy onnan lehessen fényképük, ahonnan szerették volna, majd akit elültettek, attól elkérték a napszemüveget, mert a feleségnek a szemébe sütött a nap, és nem lettek jók a fényképek a hunyográstól. Viszonylag türelmes volt a lány, és ennek a kérésnek is eleget tett.

A komp nem billeg, ha nem bírod a hajót, ezt akkor is simán bírni fogod. Amint kikötöttünk, természetesen mindenki nekiindult hogy gyorsan kijusson, de itt is mindenkit megvárt a busz szóval teljesen felesleges volt tolakodni. Végül eljutottunk szállásunkra, Phuket óvárosához közel volt ezúttal a szállásunk. Phuketről szintén találsz bejegyzést itt:

 

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy