Eredeti tervünk az volt, hogy a Mekong Deltát szervezett keretek között járjuk majd be, és Ho Chi Min-ből egy túrára befizetünk. Le is egyeztettem előre, hogy egy 2 vagy 3 napos túrára megyünk majd. Árát tekintve 96 USD/ fő / nap.

Aztán találkoztunk Mr. Luc-al, aki annyi minden hasznos tanáccsal ellátott minket, hogy úgy döntöttünk, magunk fedezzük fel a Mekong Deltát, és nem fizetünk 3 napért majd 600 dollárt. Nagyon jól tettük, mert így ismét kedvesebbnél kedvesebb embereket ismerhettünk meg. Ben Tre-be tualjdonképpen azért jöttünk, mert Mr. Luc mondta, hogy a családjának is itt van farmja, ezúton is köszönjük a gyümölcs ellátmányt, amit a családtól kaptunk. Szállásunk a Mango Home Riverside lett, aminek épp a Naplemente teraszáról írom most ezt a bejegyzést. A szállás természet közeli, a Mekong folyó partján. Itt is mászkálnak a kis gyíkok a falon, sőt most épp a szobánkban is van egy, bízom benne, hogy éjszakára kimegy, és hagy minket aludni.

Ben Tre-ben az emberek nagy része gazdálkodásból él. Kókuszt, papayát, mangót, és zöldségeket termesztenek, és több kókusz feldolgozó üzem van.

A Mango Home Riverside saját kikötővel, és csónakokkal rendelkezik, azonban találtunk kedvezőbb áron, ezért máshol foglaltunk. Bármilyen túrát foglalsz, kókusz feldolgozást biztosan látni fogsz. Mi végül a DinHo Ecotour –nál foglaltunk, és a belvárosban találkoztunk. Beszálltunk a kis csónakunkba, és elindultunk a Mekongon. Érdekes módon, naponta 2-szer van apály és dagály, változik a víz szint, de nagyon látványosan. Sajnos a folyó itt is nagyon szemetes, sőt beszállásnál láttuk, hogy egy nő mossa az ételt a vízben ahova egyébként a szennyvizet is engedik. Nem elég, hogy szemetet dobnak bele, de még be is csomagolják nejlonba. A túravezetőnk elmondta, hogy 40 évvel ezelőtt tudtak inni a folyóból, lehetett mosni, és úszni is benne. Most sajnos nem lehet egyiket sem, mert annyira koszos, de nincs más választásuk, mert valahova engedni kell a szennyvizet, és nincs normális rendszer sem erre, sem a hulladékra. Ettől vonatkoztassunk el túránk során… Ezen a részen egyébként csodás a part, pálmafák vannak a parton, tényleg szép a környezet. Első megállónk egy kókusz feldolgozó ütem volt, ahol férfiak szedték le a kókusz héját, hogy csak a dió maradjon. Ez bizonyára nem egy könnyű fizikai munka, és egy 81 éves idős bácsi is dolgozott itt. Nincs szociális háló, nyugdíj itt nem ismert. A következő állomáson A kettévágott kókusz dióból szedték ki a kókuszt, majd asszonyok hámozták meg a kókuszt, és így kerül további feldolgozásra. Innen átmentünk egy olyan helyre, ahol kókusz reszeléke, cukrot, és kókusz olajat gyártanak. Itt találtunk olyan rövid italt, amiben darabolt, vagy egész kobra van. Norbi megkóstolta, azt mondja nem volt rossz. A kobrát beleteszik ebbe az italba, és úgy tartják, hogy szinte gyógyszer, és nagyon egészséges. Egészség ide vagy oda, inkább én nem akartam tudni milyen. A cukrokat pedig kézzel egyesével csomagolják. Itt azzal tudtuk támogatni a helyieket, hogy vettünk helyben készült szappant,kókusz balzsamot, és keverő kanalat, hozzáteszem elég sok mindent tudtam volna még választani, de még mindig limitált a helyünk. Innen átmentünk arra a helyre, ahol az ebédünket fogyasztottuk el. Előtte megnéztük, hogyan szőnek szőnyeget, olyan szőnyeget, amin aludni lehet. Másfél óra alatt készül el egy, és kb 5 USD-ért árulják. Elég kemény meló…. Az ebédnél kaptunk helyi levest, majd rizs papírba tekertek nekünk halat rizstésztával, elefánt fülű halat kaptunk. Nagyon finom tekercset készítettek belőle.  A következő fogásunk egy palacsinta szerű tészta volt, benne egy kis csirke, egy kis rák, és némi sárgarépa. Ezt követően még hoztak csirkét, és rizst, de azt már nem kóstoltuk meg. Innen egy másik kis csónakkal mentünk tovább, egy szűkebb lagúnán. A túra szervező adott szúnyogirtó sprayt, mielőtt elindultunk, illetve a túra elején kaptunk rizs kalapot is. Ezt követően visszamentünk a városba. Ott megnéztük a helyi piacot, majd fogtunk egy taxit, és visszatértünk szállásunkra.

Ha megkérdezed a helyieket, hogy hogy kell kókusz olajat előállítani, azt mondják, oh, hát az nagyon könnyű. De egyáltalán nem az. Le kell szedni a kókuszt, el kell vinni feldolgozni, leszedni a héját, majd ketté vágni, aztán kiszedni a kemény héjból, majd megpucolni, aztán lereszelni, majd préselni, és a kapott levet főzni. Kilenc munkafolyamat, és mind manuális.

Ben Tre nekünk nagyon tetszett, szép a Mekongnak ez a része, és a környezet is. Több helyen gyártanak rizs lapokat, amit készre sütve mindenképp kóstoljatok meg, mert nagyon finom.