Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Chiang Mai

Chiang Mai

chiang mai

Chiang Mai – ejtsd Csiangmaj, Thaiföld északi részén található város. Repülőtérrel rendelkezik, így Bangkokból 1 óra alatt elrepülhetünk ide. Maga a város csatorna rendszerrel van körbevéve, négyszög alakban. Rengeteg Buddhista templom található itt, tulajdonképpen bármerre indulunk, meg tudunk nézni párat. Wat Chedi Luang –ot látogattuk meg, ami az az óriás Csedi temploma. Belépőjegyet kell váltani, a mi szállásunk séta távolságra volt innen, ezért gyalog mentünk. Belépő jegy 50 bath volt, hangulatos hely. Nőknek vállakat és térdet takarni kell, és minden Buddhista szentély előtt le kell venni a cipőnket, papucsunkat, mindenhova csak zokniban van mezítláb mehetünk be. Itt több épület is található, érdemes több időt szánni ide, ha érdekel a Buddhizmus, különösen hogy itt volt egy olyan rész, ahol lehetett beszélgetni egy Buddhista szerzetessel. Az egyik szentélyben állt egy arany színű szobor, és emberek vásároltak arany színű lapokat, és rá simogatták a szoborra, nem tudjuk ennek a jelentését, de érdekes volt.

Chiang Maiban November elején élvezhetjük a Loi Krathong és a Latern fesztivált. A kettő majdnem egy időben van. A Loi Krathong fesztiváltról több történetet hallottunk a helyiektől, hogy mit ünnepelnek ilyenkor. Az egyik szerint azért teszik a vízre a kis koszorúkra emlékeztető, többnyire növényekből készült kis Krathongokat, mert bocsánatot kérnek a víztől, amiért egész évben használják, a vizet öntözésre, halászatra, hajózásra. És ezért a Krathongot ajánlják fel. A másik opció szerint pedig mielőtt ráhelyezik a vízre a kis krathongot, imában kérik, hogy minden rossz múljon el, és minden rossztól szabaduljanak meg. Mi a Nawarat Hídhoz mentünk el megnézni a fesztivált, sokan engedtek útnak kis Krathongokat, mi is vásároltunk kettőt, és vízre tettük. Közben mondjuk elgondolkodtam azon hogy mennyire szennyezzük ezzel a környezetet…  

A hídon közben nagyban kampányoltak a Latern fesztivál ellen, helyesebben az ellen, hogy lámpásokat engedjünk fel. Azzal indokolták, hogy a légi közlekedésben zavarokat okoz, és adott nap épp nem volt engedélyezett. Ettől még számos helyen lehetett venni lámpást. Sajnos azt az eseményt lekéstük, amikor sok – sok lámpást engednek fel egyszerre, illetve talán nem a legjobb helyen voltunk hozzá. Loi Krathong fesztivál egyébként Bangkokban is van, de a vásár része sokkal jelentősebb, mint maga a vízre helyezés. A vásárokban viszont minden van, Chiang Maiban 600 ft-nak megfelelő Bathért vettünk egy doboz sushit és még finom is volt. Itt is lehet bogarakat kóstolgatni. Megnéztük a Night Marketet, de az az igazság, hogy ha egy piacon voltál, nagyjából mindent láttál. Így mi már csak a vacsora miatt mentünk be. Közben Norbi megkóstolt mindenféle sült bogarat, én pedig igyekeztem nem rosszul lenni közben.

Videó róla itt: 

Amikor egyébként elindultunk fél éves utunkra, egy orvos azt mondta, hogy csak utcai árusoknál ne együnk, eddig csak azoknál ettünk, és semmi bajunk. Egy másik orvos pedig ellátott minket jó tanácsokkal, és megmondta, hogy milyen gyógyszereket hozzunk magunkkal.

Egy este Norbi a skorpiót, és a krokodilt is megkóstolta, nekem puskát kellene fogni a fejemhez hogy ezeket megegyem J de aki nagyon nagy vágyat érez ilyen különleges ételek iránt, az jó helyen jár.

Egyéb iránt az árakról: Bangkokban volt egy hely, ahol 80 Bathból ebédeltünk meg, és nagyon finom volt, olyan helyen amitől anyukád is óvva intene. Vasúti sínek mellett, egy elhagyatott, sikátoros részen. Chiang Maiban is vannak ilyen helyek, viszotn 40-90 Bath egy étel, 2-3000 Forintnál többet sehol nem fizettünk, itallal együtt. Érdemes helyi éttermeket keresni, nem bizalom gerjesztők, valóban, de sokkal finomabbak az ételek, mint bárhol máshol.

Közlekedés Chiang Maiban – működik a Grab, valamint a Tuk Tuk, és alkudni ér. Némelyik elég borsos árat mond, ha nem tudtam lealkudni nekünk megfelelőre, elmentünk a következő sarokig. Némelyik meg alig kért pénzt, és a szolgáltatás meg sokkal több volt mögötte, így neki adtunk borravalót. Egyébkénét némelyik Tuk-tukosnak van saját autója is, így ha beszél annyira angolul, akkor fel fogja ajánlatni hogy elvisz egyéb helyekre kocsival. Mire mi ebbe a lehetőségbe bele futottunk, már le volt foglalva a Chiang Rai túránk. Rengeteg utazás szervező iroda van úton útfélen, és sehol nem tukmálnak semmit. Elefántos program mindenhol van, éjszakai szafari, Thaiföld csúcsa, Chiang Rai, nemzeti parkok.

Egyébként él Chiang Maiban magyar idegenvezető is, ha ragaszkodtok magyar programokhoz, keressétek meg mindenképpen. (https://www.chiangmaihu.com/)

A helyi közlekedésről: tuk tuk mindenhol van, és piros autók platóján van egymással szemben két pad, ez a helyi busz, helyi járat, menetrend nélkül. Nagyjából úgy működik, hogy ha leinted, vagy az út szélén meglátod, akkor megmondod hova szeretnél menni, és ő megmondja, hogy a többi utas útvonalához képest belefér e. Mi Krabin próbáltuk ki, olcsóbb mint a Tuk tuk, egy helyi nekünk azt mondta Chiang Maira, hogy 30 Bathnál többet ne fizessünk fejenként.

Központi pályaudvar: Chang Puak Terminal, innen megy a régióba mindenfele busz. Mi ezt sem próbáltuk ki, mert Chiang Rai, és a két napos túránk után nem sok időnk maradt itt, de el lehet vele jutni környező helyekre. Chiang Rairól itt olvashattok: https://turistavagyok.hu/chiang-rai/, két napos dzsungel túránkról pedig itt: Két nap a Dzsungelben

Természetesen ha itt vagy, ne hagyd ki az elefántokat sem, erről  a programról itt olvashattok: Elefántok Taiföldön

Ezen felül programok itt: Főzőiskola, Éjszakai Szafari, Doi Inthanon nemzeti park, Chiang Dao barlang, Thai box – mi ezeket meghagytuk legközelebbi látogatásunkra, most nem fért bele sajnos.

Chiang Maiban bármerre mentek, buddhista templomokhoz be lehet térni csak úgy, többnyire díjmentesen. Mi 2-3-at megnéztünk, és tovább nem volt érdekes számunkra, sokkal inkább szeretjük a természetet, mint az épületeket, ezért is döntöttünk a dzsungel mellett, ugyanakkor kíváncsiak voltunk a híres Fehér templomra, ezért Chiang Raiba is elmentünk.

Az egész Thaiföldi utunkat összegezve, Chiang Maiban voltak a legkedvesebbek az emberek, és nyilván Bang a 2 napos remekül szervezett túrájával nehezen überelhető, de mi itt éreztük a legjobban magunkat.

Itt a legolcsóbb egyébként minden, természetesen a turistás helyeken itt is lehet drágán étteremben enni, pl egy jó kis folyóparti vacsora már megközelíti az otthoni árát. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük itt magunkat. Az utcán több helyen van kellemetlen szag, amiről nem tudni miért van, vagy azért mert előző este ott mosogattak, vagy elképzelésünk sincs, de volt olyan rész, ahol sétálni sem volt jó, annyira visszataszító szaga volt. Így enni is csak olyan helyre ültünk be, ahol nem volt semmilyen szag. Az emberek nagyon segítőkészek mindenhol.

 

 

Chiang Rai

Chiang Rai

chiang mai

Chiang Rai

Megmondom őszintén, mi nem annyira vagyunk oda a templomokért és a szép épületekért, ha programok közül lehet választani mi mindig a természet közeli élményeket választjuk. Ugyanakkor annyi képet láttunk már Chiang Rairól, hogy gondoltuk, megnézzük milyen.

Nem fizettünk túráért, hanem a Marketplacen kerestem egy sofőrt, és neki fizettünk 3500 Bathot, és egész nap oda vitt minket ahova mi akartuk. (Marketplacen keressetek rá: Day night Trip Chiang Rai – 4000 Bathra tartotta az utat, ezt alkudtuk le 3500-ra)

Felvett minket reggel a hotelnál, 8:30kor indultunk. A Chiang Raiba vezető úton épp felújítás van ezért 50 km-en keresztül meglehetősen nehézkes a haladás, utána pedig annyira kanyargós az út, hogy kell 3 óra hogy odaérjünk, ezért érdemes korábban indulni.

Odafele megálltunk egy Hot Springnél, ami thermál víz, az egyetlen dolog amire használják, az az, hogy turistáknak adnak kis tartóban tojást, hogy főzzék meg abban a vízben. Igaz az időjárás mindig elég meleg, így nem biztos hogy egy forró fürdőre vágyik az ember, viszont annyira jó helyen van hogy simán ki lehetne használni.

Első megállónk a Fehér Templom volt, aminek a parkoló részénél már csodás volt a kilátás. Ezek a templomok kívülről nagyon díszesek, és belül egyterűek, viszonylag egyszerűbbek, nincsenek padok, és befele le kell venni a cipőt / papucsot. Mivel ez minden Buddhista szentélyre igaz, ha nem szeretnél mezítláb végigmenni a templomokban, érdemes zoknival készülni. Kint a Fehér Templomot ingyen körbe lehet sétálni, ahhoz hogy bemenj belépőjegyet kell váltani. A Fehér Templom, vagy más néven Vat Rong Kun fehér apró üvegdarabokkal van kirakva, a jing és jang szellemében lett építve. A templom bejáratához egy kis híd vezet, ott egyik oldalon koponyák, másik oldalon kinyúló kezek vannak. Belül viszonylag egyszerűbb, fényképezni bent nem lehet. A belépő 100 Bath volt fejenként, ha közelebbről is meg akarod csodálni az épületet, érdemes bemenni. A Fehér Templommal szemben egy arany színű épületben van mosdó, ami egész csinosra sikerült, belül is apró kövekkel van kirakva, és a mosdó használata ingyenes. Érdemes egyébként kint is sétálni, ahol egy öt szemű ördög szerű figura áll, és egy számomra kicsit elvont elemekkel tarkított, sziklából kifaragott fejek és egyéb absztrakt elemek, melye folyik a víz.  

Ha ebédidő körül értek ide, a Fehér Templom mögött van egy étterem, ahol először is egy kártyát kell váltani, arra pénzt tölteni, majd ezt követően lehet csak ételt választani. A kártyáról leveszik az ételért a pénzt, és ami a kártyán marad, azt vissza lehet váltani. Viszonylag olcsón lehet itt ebédelni.

Ebéd után a Wat Rong Sua Ten –hoz, azaz a Kék templomhoz mentünk. Ez az épület kék és arany színben pompázik, belül elefántcsont ülő Buddha. Ez a templom belül is díszesebb, és kék színű. Belépő nincs, díjmentesen látogatható.

A Fekete ház – Baan Dam épületénél annyi kínai turista tolongott, hogy nem mentünk be, ez egyébként egy múzeum, szürreális elemekkel.

Nekünk a két templom is elég volt, sok cikket olvastam arról, hogy a Kék és a Fehér templom látogatása után az ember kedvet kap a Buddhizmus tanulmányozására, bevallom őszintén, nálunk ez nem következett be.

Északon van még egyébként a Hosszú Nyakúak faluja, amit mi már nem látogattunk meg. Elmentünk viszont a Wat Huai Pla Kung-hoz, ami egy nagy kínai Buddhista szobor. A felfelé vezető úton sárkányos korlát, be nem mentünk, ez már elég volt nekünk csak kívülről. Belül van egy lift, és fel lehet menni a tetejére, a szobor fejébe.

Ha szereted az építészetet, és érdekel a Buddhizmus, valamint el tudsz mélyedni jobban az építészeti elemekben, akkor mindenképp szánt egy egész napot, és indulj korán Chiang Raiba, mi viszonylag rövid idő alatt bejártuk az összes szentélyt, így mi 8:30kor indultunk, és 18:00 kor értünk vissza Chiang Maiba.

 

Elefántok Thaiföldön

Elefántok Thaiföldön

Chiang Mai, Krabi környékén rengeteg lehetőség van elefántokat látogatni. Mi nagyon szeretjük az állatokat, ezért ezek a programok mindig a nyaralásaink fénypontjai. Szerencsére már Thaiföldön is rengeteg helyen hirdetik a NO RIDING elefánt látogatásokat. Hogy miért örülünk ennek? Ezek az állatok nem arra valók, hogy ücsörögjünk rajtuk, és nem utolsó sorban nem is szállítanak szívesen turistákat. Nem a súlyuk miatt, hanem mert természetüket tekintve ezek az állatok vad állatok. A természethez szoktak, és nem az emberekhez. A másik, ami miatt nem jó, ha azt az utat választja valaki, hogy felül az elefántok hátára, az az, hogy az elefántoknak nincs kedve azt csinálni, amit a gondozók mondanak. Nincs kedve akkor játszani amikor ott vannak a turisták, nincs kedvük akkor felengedni a hátukra a turistát amikor kell, és így tovább. Ezért aztán hogy biztos legyen, hogy az elefánt engedelmeskedik, bántják őket, hogy akkor és azt csinálják, amit elvárnak tőlük. Lehet hogy mi csak annyit látunk, hogy a gondozók az öklükkel ütögetik hogy menjenek odébb, de van a kezükben éles szúró szerszám, amivel sérüléseket is okoznak nekik. Hangsúlyozom, ez most már szerencsére ritkább, de még mindig előfordul. Vannak viszont olyan programok, amik arról szólnak, hogy ülj fel a hátukra. Persze mindenki maga dönti el, milyen környezetben szeretné látni az elefántokat, miközben bántják őket, és nem érzik jól magukat, vagy egy nyugodt környezetben ahol nem az elefántok, hanem a látogatók vannak szabályozva?

Nos, én az előbbiről nem tudok beszámolni, mert sem olyan elefánt farmot nem támogatunk belépőjeggyel, ahol bántják az állatokat, sem olyan tigris farmot, ahol bedrogozzák a tigriseket, hogy nekünk turistáknak lehessen szép tigrises képünk. De ne felejtsük el, ezek vad állatok, nem pedig házi cicák, szerencsétlenek az egész életükről nem tudnak semmit, konkrétan életben tartják őket, bedrogozva, hogy közel mehessünk hozzájuk. Térjünk vissza az elefántokhoz.

Ahol mi voltunk, a www.thailandraftpary.com szervezésében, ott három elefánt található.  Szabályozva van hogy egy nap hány látogató mehet. Van egy reggeli etetés, meg egy délutáni etetés, engedünk nekik vizet ha akarnak játszani játszanak, ha nem akkor így jártunk mi, mert nincsenek kényszerítve semmire. Amikor megérkeztünk épp kukorica leveleket csemegéztek. Aztán mi magunk megcsináltuk nekik a nasikat. Ez sóból, vitaminokból, valamint banánból állt. Egy edényben elő volt készítve a por hozzávaló, só, vitamin, és száraz gyümölcs, ehhez bontogattunk nekik banánt, és összegyúrtuk, majd kis gombócokat formáltunk, és az elefántok az ormányukkal elvették ezeket a kis golyókat. Egyébként értelem szerűen, ha nem adunk enni nekik, nem is jönnek oda hozzánk. Az itt lévő elefántok egyike pár éve lett kimentve – értsd súlyos pénzért (8 millió ft) kivásárolva – olyan táborból, ahol turisták ültek hosszú évekig a hátán. Két másik elefánt olyan táborból van, ahol szabadon élnek, viszont sok elefánt van egy helyen ezért nap közben „táborban” vannak egy másik helyen, majd délután 4-kor hazasétálnak.

Az elefántok etetése egyébként nagyon jó élmény. Később adtunk nekik banánt is valamint banán levelet. Miért kell enni adni nekik? Mert kis koruk óta ahhoz vannak szokva, hogy etetve vannak, ha visszaengednék őket a szabadba, nem találnának táplálékot, 64 évesen már az elefánt nem tanulja meg a szabadban hogy mikor melyik zöld leveles növényt kell hogy megegye, és melyik mire jó. Kiviszik őket sétálni a szabadba, de alapjába véve már nem alkalmasak arra, hogy szabadon éljenek. Ha egy fiatalabb mama elefántot, és annak a kicsinyét akarná valaki kimenteni, akár 15 millió forintba is kerülhet, hiszen mindenkit jobban érdekel egy kis elefánt, mint egy 60 éves elefánt. Egyébként nem csak az elefántok kimentése, hanem a tartása is elég költséges. Függ attól is hogy milyen évszak van és mi terem meg, de akár 300 000 ft is lehet a havi eledel költsége. Egy elefánt képes ugyanis akár 250 kg-nyi ételt megenni. Miután megetettük őket, megengedtük a slagot, és hagytuk az elefántokat, hogy odamenjenek a vízbe játszani. Az egyik felvette a slagot az ormányával, és engedett magának inni. Eszméletlen egyébként milyen ügyesek, ha viszket a lábuk, simán felvesznek az orrukkal egy botot, és megvakarják a saját lábukat.

Az elején nem volt kedvük a vízzel játszani, majd végül egy elefántot banánnal oda tudtunk csalogatni aki elkezdte felszívni az ormányával a vizet, majd locsolgatta magát. Aztán szép sorban jött a többi elefánt is.

Hol lehet elefánt látogató túrára befizetni? Úton útfélen számos helyi iroda van akik szerveznek utakat. Mi egy dzsungel túrával kötöttük össze, és a Chian Mai-i tartózkodásunk legjobb két napja volt. (www.thailandraftparty.com) Tripadvisoron is lehet találni szép számmal ilyen programokat.

A döntés a Tiéd, hogy melyik elefánt tábort támogatod, azt akik szépen bánnak az állatokkal, vagy azt, amelyik bántalmazza őket.

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy