Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Cambodia Angkor Air

Cambodia Angkor Air

Kambodzsa

Miért nem voltunk elégedettek ezzel a légitársasággal? Röviden úgy fogalmazhatnék, hogy mindenbe belekötnek, de azért kifejtem bővebben is. Szeretném azonban jelezni, hogy attól, hogy Phnom Penh repterén így viselkedtek velünk, nem jelenti azt, hogy mindenhol ez vár Rátok. (legalábbis bízunk benne, hogy nem…)

Eleve nem tudtam jegyet venni náluk, ezért Edreamsen keresztül (szolgáltatás közvetítő) kellett foglalnom. Az ő oldalukon ugyanis nem bírtam foglalni, legalábbis már csak úgy engedett volna a rendszer, hogy kiküldtek egy emailt, ami alapján utalnom kellett volna.

Ezzel még megbékéltem volna, mert ilyesmi előfordul. Check innél először közölték, hogy nem adnak beszálló kártyát, ha nem nyomtatjuk ki az E-Vízumot Vietnámba. Megvolt elektronikusan, de nekik nem volt elég, kellett a nyomtatott verzió. Oké, ekkor már a reptéren voltunk, ugyan baromira felbosszantottak minket, de mivel elmondták hol tudunk nyomtatni, átmentünk. Egy dolcsiért ki is nyomtatták a vízumot. Ezt követően jött, hogy nem vettünk bőröndöt, ezt tudtuk egyébként, de az amúgy is borsos repülőjegy árhoz még hozzá vágtak 40 000 Ft-nyi díjat a bőröndök feladásáért. Bankkártyás fizetés kizárt, szerencsére volt még nálunk pénz.

Majd kérték a Vietnámból kifelé szóló repülőjegyet, de mivel ilyenünk még nincs, ebből is problémát csináltak. Na itt már elszakadt a cérna… Először is Vietnámba előzőleg is elektronikus úton hoztuk a vízumot, és a telefonon mutattam meg a határőrnek. Nem mondom, hogy nem lett volna egyszerűbb nekik papíron, de nem szóltak érte. Repülőjegyet meg az elmúlt 3 hónapban senki nem kért tőlünk, nem is igen szoktunk venni előre, mert időnként változnak a terveink. Nagy tanakodás után felvettek egy jegyzőkönyvet, hogy nincs tovább repülőjegyünk, és a mi felelősségünk, mert szerintük akár vissza is fordíthatnak minket Vietnámból, mert nincs nyomtatott vízumunk, meg további repülőjegyünk. Kihoztak minket a sodrunkból, de eddigre annyira elszaladt az idő, hogy sietnünk kellett, mert már kint voltak a táblákon a menj a kapuhoz feliratok. Ezért nem firtattuk tovább az eljárásukat, hanem otthagytuk őket. Kis géppel mentünk, még a buszon is majdnem mindenkinek lett volna ülőhely, a Korona vírus miatt a reptér is üres volt. Kínába és Kínából minden gépet töröltek. Először bemondták, hogy hamarosan megkezdjük utunkat Ho Shi Minh citybe, erre több utas felkapta a fejét, hogy hova??? Mi Da Nangba megyünk, mire mondták a légi utaskísérők, hogy igen oda megy a gép. Ehhez még hozzá jött, hogy a repülőn a mosdó ajtaját nem lehetett becsukni, szóval nálam ez a légitársaság leírta magát. Rettentően körülményesek, és problémásak. Egyébként Kambodzsába se nyomtattunk vízumot, senki nem is kérte, elég volt telefonon. (ugyan az én határellenőröm mondta, hogy legközelebb jobb lenne, de Norbinak semmit nem mondott az ő ellenőre). Vietnámba érkezésünkkor pedig a kutyát nem érdekelte, hogy van e bárhova repülőjegyünk, pontosan tisztába vagyunk vele, hogy meddig érvényes a vízumunk, majd addigra elmegyünk. Még csak azt sem kérdezték meg, hogy meddig maradunk. Ennyit a „lehet hogy visszafordítanak minket mert nincs tovább repülőjegyünk” című előadásról. Ég Veled, Kedves Cambodia Angkor Air, bízom benne, hogy egyhamar nem találkozunk!

Kambodzsa, Te drága

Kambodzsa, Te drága

Kambodzsa

Három hónapja vagyunk már Ázsiában, Thaiföld, Vietnám, Kuala Lumpur Malajziában, és Indonézia – ezeket az országokat látogattuk meg eddig. Hozzá szoktunk, hogy az étel mindenhol átlagban 2500-3000 Ft volt kettőnknek, az ebédet és a vacsorát ennyiből sikerült kihoznunk. Balin átlagban 4000 Ft-ot fizettünk ketten egy fő étkezésért, alkoholmentes itallal. Nem luxus éttermekben voltunk, hanem olyan helyeken, ahol elfogadhatónak találtuk az árakat, a menüt, és a higiéniát. Vietnámban többnyire helyi árusoknál ettünk, illetve este piacon, vagy utcai BBQ-t fogyasztottunk. Én többnyire zöldséget, és rizst választok, ha van valamilyen finom hal, akkor azt, esetleg rákot. Norbi többnyire rizst és húst evett mindenhol. Inni időnként ittunk valamilyen gyümölcslevet, Norbi néha egy-egy kólát, de 80%-ban vizet kértünk. Kambodzsába érve tapasztaltuk, hogy egy étkezés 20 dollárba kerül, ami az eddigiekhez képest egyáltalán nem olcsó. Kuala Lumpurban 1500 és 3000 Ft között mozgott a street food, és finom is volt. Thaiföldön 2000-től 10 000 Ft-ig mindent kipróbáltunk, de átlagban 3000 Ft alatti helyeket választottunk.

Sziem Reap meglepetést okozott. Először is minden ár dollárban van, nem igazán használják a helyi valutát. Csak összezavartuk őket a helyi Riel-el. Kb 4000 Riel egy dollár.

Étteremben 15 USD volt a legolcsóbb, amiért tudtunk ebédelni, egy grill csirkét 6 USD-ért vettünk, sajnos nem volt kellőképp átsütve. Itt is vannak olcsóbb street food helyek, de meglepődtünk az árakon. Volt, ahol 2400 Ft-nak megfelelő összegbe került egy grillcsirke, és fele akkora sem volt mint egy otthoni…

Angkorba a belépő egy napra 37 USD / fő. Emellett vagy egy Tuktuk, vagy egy kocsi jó ha Veled van, mert máskülönben 3 nap sem lesz elég bejárni mindent. Tuktuk Angkorban kis kör kb 15 USD, nagyobb kör 20 USD. Tehát egy nap 2 főnek így néz ki: 37×2 a belép, 20 Tuktuk, 20 ebéd, 20 vacsora, azaz 134 USD, ehhez jön még hozzá a szállás. Ha idegen vezetőt is szeretnél, mert mondjuk érdekel a történelem, akkor ehhez adj még hozzá 40 USD-t.

3 napos belépő 62 USD, érdemes elmenni Beng Mealea területre is, azonban ez már 40 km távolságra van, ide a Tuktuk 35 USD, ha nem akarsz végig tuktukozni, akkor kocsival is mehetsz, annak a költsége 65 USD. Itt nem lehet motort bérelni külföldinek, szóval ezek a tarifák, amivel meg kell barátkozni. (ha mégis motort bérelsz, akkor a rendőrökkel lesz problémád)

Egy csónak túráért, amin egyébként hallás károsultak lettünk, olyan hangos volt, 20 USD-t fizettünk fejenként, plusz a Tuktuknak 20 USD-t, hogy elvigyen a csónakhoz.

Kambodzsa meglepett minket az árakkal, mivel mindenhol azt olvastuk, hogy fillérekből ki lehet jönni. Egyébként mi az arany középutat keressük, nem megyünk hostelba, de 5 csillagos luxusba sem, olyan szállást keresünk, ami tiszta, normális ágy van, és privát fürdő. Éttermeket illetően nem boltban veszünk valamit enni, de nem is luxus éttermekbe járunk, tiszta legyen, és legyen olyan étel, amit meg tudunk enni, ne büdös helyen legyen, nagyjából ezek az elvárásaink.

Ami a Tuktukot illeti: ha az utcán választasz egyet, akkor annak az ára kétszer annyi, mint amit a GRAB applikációval hívsz, viszont így is olcsónak mondható.

Mosoda a szálláson 3 USD / kg, az utcán 1 USD / kg. Az utcán mindenünk meglett, míg a szálloda elhagyta a táskánkat.

Még egy észrevétel Kambodzsához, a tuktuk sofőrök némelyike jobban beszél angolul, mint a szállodai személyzet. Ahhoz képet, hogy a személyzet 120 USD-t keres havonta, és a boltban 6 db hot dog kifli kerül 1,2 USD-ba, az éttermek nagyon drágák. Piacon a ruhák olcsók, jó minőségű pólókat lehet kifogni 2-3 USD áron, érdemes félig üres bőrönddel jönni.

Persze, Angkor gyönyörű, és ha ez az év egyetlen nyaralása, akkor ki foglalkozik azzal, hogy 20 USD egy vacsora? De mi fél évet vagyunk úton. 20 USD-ből már otthon is bőven meg lepet ebédelni egy jobb étteremben, ahol többnyire külön női és külön férfi mosdó is van, itt azért ez sem jellemző. Viszont ha belegondolunk abba, hogy más Európai országokban az étteremben az ételek kb 10 EUR-nál kezdődnek, és 2 fő minimum 25-30 USD-t fizet itallal együtt, akkor más országoknak ez a 20 USD-s ár valóban olcsó. Balin egy üveg bor 40 USD, míg Kambodzsában a fele, boltban már akár 12 USD-ért is lehet találni. Minden viszonyítás kérdése, ezeket az árakat csupán azért akartuk megosztani kedves olvasóinkkal, hogy mindenki megfelelően tudjon tervezni az anyagiakkal.

Phnom Phen-ben már vannak plázák, ahol 6 dollárért lehet ebédelni, az éttermekben az ételek 5-13 USD között mozognak, és több szupermarket van, ahol 4,5 USD egy egész grillcsirke. Piacokon az árak elég magasról indulnak, általában amit 10 USD-ért kínálnak, azt 5-ért el lehet vinni, de van ahol 4-ért, vagy 3 USD-ért is.

 

Velem ez nem történhet meg

Velem ez nem történhet meg

Kambodzsa

Minden nagy városban vigyázni kell az értékeinkre. Ho Shi Minh City-be érkezésünk előtt többen felhívták a figyelmünket, hogy a telefonokat tegyük el, mert nagyon sok a lopás. Ott kiemelten figyeltünk erre. Persze többnyire meggyőződésünk, hogy velünk ez nem történhet meg, és különben is vigyázunk az értékeinkre. De a bűnözés mindig előttünk jár kettővel, sajnos. Kambodzsában vagyunk, és Phnom Phen városában olcsóbb applikációval Tuk tukot hívni, ezért az, hogy az utcán nincs nálad telefon, esélytelen. Egyébként is utazunk, fényképeket készítünk, szóval a telefon szinte mindig nálunk van, többnyire a kezünkben. Ma ritka pillanatok egyike volt, hogy reggeli után egyedül mentem vásárolgatni. Már a szállás felé tartottam, megrendeltem a Tuk Tukomat, és elindultam a hotel felé a sofőrrel. Egyszer csak szembe jött egy motoros, és kivette a telefont a kezemből, majd 3 másodperc alatt eltűnt. Gyorsan visszamentem a szállásra, próbáltuk Norbi telefonjáról hívni, de nem tudtuk. Zároltuk a telefont, majd elindultunk a rendőrségre. A hotel recepcióján szóltak, hogy ez nem egészen így van hogy mi csak úgy bemegyünk egy rendőrségre, mert ott kell bemenni, ahol az eset történt. Megmutattam, hol történt, majd elindultunk a rendőrség felé. Szóval a bűncselekmény helye szerint illetékes rendőrséget kell felkeresni. Mondták, hogy kelleni fog útlevél, de az volt nálam. Ez nagyon ellenezték a recepción, és mondták, hogy soha ne vigyek magammal útlevelet, mert elég sok a lopás. Apropó, nemrég olvastam egy cikket, ahol rangsorolták a nagyvárosokat biztonság szerint, itt 278 országból a 220. hely körül volt Phnom Phen, nem értettem miért….

Ma megértettük. Az első rendőrőrs, ahol voltunk, ott úgy kellett felkelteni a rendőrt, az elkísért minket a bűntett helyszínére, majd onnan egy másik rendőrségre. Ott fel kellett mennünk egy szobába egy úrhoz, aki szintén pihengetett. Kitöltöttünk egy papírt, több ujjlenyomatot vettek tőlem, mint bármely bűnelkövetőtől. Megkérdezték, hogy tulajdonképpen mit akarunk? Majd odaadták a jegyzőkönyvet, és részükről a fáklyás menet. Senki nem beszélt angolul… Bementünk a Huawei üzletbe, kérdeztük, hogy esetleg van e tippjük, hogy hol vásároljuk vissza a telefont, de nem tudtak segíteni. Ezért elindultunk telefont keresni. Körbe néztünk használt telefonok között is, illetve bementünk két hivatalos Huawei üzletbe is. Végül úgy döntöttünk, hogy használt telefont veszünk, valamivel olcsóbb volt. Jöttünk mentünk, egyszer csak megláttam a saját telefonom tokját. Egy spéci, UAG tokom van, vagyis volt… Kérdeztem az eladót, hogy azt a telefont megvehetem e, mire közölte, hogy na az nem eladó. Mondtam Norbinak, hogy maradjon ott, én hozok egy rendőrt. A rendőrök egyáltalán nem akartak odajönni. Én lobogtattam a riportot, de egyáltalán nem érdekelte őket. Nagy nehezen egy odajött velünk az üzlethez, és mondtam az eladónak, hogy ez itt az én telefonom. Megnézhettem, de az IMEI szám már nem az volt. Egy másik eladótól megtudtuk, hogy azt nagyon könnyen tudják módosítani. A tok biztos az enyém volt – nagyon kevés esély van rá, hogy egy másik pórul járt turistáé, de itt a Huawei telefon sem annyira menő, nemhogy amerikai tokot rendeljenek rá…. (természetesen a hamisított verziója elérhető itt is, de alapjába véve a használt telefonokat tok nélkül árulják…) Két nap múlva visszamentünk az eladóhoz, a telefonom még mindig ott volt, pedig 2 napja azt monda a srác, hogy már lefoglalták, nem tudja nekünk eladni. 

Az eset tanulságai: de, Veled is megtörténhet. Nem tudsz eléggé vigyázni. A rendőrség Kambodzsában semmit nem ér. Nem érdekli őket, pontosan tudják, mi zajlik, de a bűnözők zavartalanul, nagyjából rendőrségi felügyelet mellett rabolhatnak, mivel a rendőrök nem intézkednek. Ha bármilyen rablás történik, és mondjuk az irataid is eltűnnek, akkor kell keresned egy tolmácsot is, mert a rendőrségen nem tudnak, és nem is akarnak Veled angolul beszélni, egyébként is elég nagy teher nekik, hogy befáradsz, és bármit is szeretnél tőlük. Az utcai rendőr dísznek van, nem fog Neked segíteni semmiben. Mindegy milyen területen vagy, én a hoteltől 1 km-re voltam, nincs kivétel. A TukTuk sofőr nem beszélt angolul, észre sem vette mi történt. Szóval, tuktukban nincs telefon, sőt, a szállodában azt javasolták, hogy a táskát is magunk mögé tegyük be, mert azt is elviszik. Engem borzasztóan elkeserít, hogy ilyen bárhol megtörténhet, és nem csak magam miatt, hanem mindenki miatt, aki áldozatául esik ennek. Ettől még nem mondhatjuk, hogy ez a város nem biztonságos, mert ez mindenhol megesik, de ma több helyen mondták, hogy ez az eset nagyon nagyon gyakori. Vigyázzatok az értékeitekre, bármerre is jártok a világban!

 

 

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy