Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Búvárkodás

Búvárkodás

Amerika (USA)

Ki az, akit nem érdekel, hogy mi van a tenger fenekén? Ki ne akarna látni teknőst, és úszni a halakkal, megnézni a korallokat… Ugyanúgy kíváncsiak vagyunk rá, mint arra, milyen lehet repülni, milyen lehet ejtőernyőzni, hőlégballonozni, és így tovább. Aki már próbált sznorkelezni, bizonyára tudja, hogy a halak pont olyan kíváncsiak ránk, mint mi rájuk. (már amelyik😄 ) A búvárkodás viszont más, lemenni egészen mélyre, a tenger fenekére. Érdekes is, és félelmetes is. Hawaii-n akartuk először kipróbálni, hogy milyen lehet búvárkodni. Ebben az írásban szeretnénk segíteni Nektek, ha ki akarjátok próbálni a búvárkodást, hogy mire figyeljetek leginkább.

Hawaii-on az időjárás nem kedvezett nekünk, rettenetes idő volt, borzasztó nagy hullámokkal.🌊

Mire kiértünk a nyílt vízre, alaposan felkeveredett a gyomrunk. Ehhez hozzájött még az izgalom, amit életünk első búvárkodása okozott, így az én reggelim a vízben landolt. 🤮 

A kapitány szerint a halak örültek neki, mivel viszonylag ritkán kapnak főtt ételt reggelire. Tengeri betegek lettünk, ami ezelőtt soha nem fordult elő. Többnyire szerintem nem a hullámokkal volt gond, hanem azzal, hogy eszméletlenül izgultunk, és tán egy kicsit féltünk is ettől a búvárkodástól. Előző este átolvastuk a búvárkodásról szóló felelősség vállalást, és azt, hogy ki milyen feltételekkel mehet illetve nem mehet le a tenger mélyére. Létezik egy egészségügyi kérdőív, normális esetben ha van egy kérdés, amire a válasz igen lenne, akkor nem lehet merülni. Azonban azt kérték, hogy ha van olyan, ahova igent írnánk, beszéljük át, és ha olyan betegségről, kórelőzményről van szó, ami nem teljesen kizáró ok, akkor egy helyi orvossal kell konzultálni, és majd az orvos tesz javaslatot. Hawaii-on nekünk nem kellett orvoshoz menni, pedig volt egy két igen esélyes válaszunk. Ami itt számunkra nagyon ijesztő volt, az az, hogy nem medencében gyakoroltunk előtte, hanem megállt az amúgy nagyon imbolygó hajó, felállni nem bírtunk rajta, akkora hullámok voltak. Közölték, hogy 30 méter mély a víz, de mi csak 6 méterre megyünk le, megcsináljuk a gyakorlatokat, és jövünk fel. Megváltás volt bemenni a vízbe, mert ott jobban viseltem a hullámokat, a vízzel együtt mozogsz, és nem érzékeled a hullámzást. Először mikor elindultunk lefele, 3 méter után elkezdett fájni a fülem, ezért jeleztem, hogy nem oké a dolog, és menjünk fel. Bevallom, meg is riadtam a 30 méteres mélységtől, mert amikor elindultunk lefele, semmit nem láttunk, csak a türkizkék vizet lefele. Kezelni ugye nem tudtam a felszerelésem, így rá voltam utalva arra az emberre, aki az oktatónk volt. Amikor felmentünk a felszínre, Norbi a hajó szélén ült, ijedtemben csak annyit mondtam neki, hogy ne gyere le, ez bizonyára sokat segített neki ebben a helyzetben. A szívem hevesen vert, és a gyomrom sem volt az igazi. Az oktató mondta, hogy ha hányni kell csak vegyem ki a számból a légző csövet, majd távozik az ami akar így is úgy is. Ám amikor visszaveszem a légző csövet, először fújni kell bele, aztán levegőt szívni. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy a tenger mélyén kihányom magam, majd boldogan még a maradék levegőmmel, mert ugye nyilván marad, belefújok a csőbe, és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. Hat méter mélyen az alábbi gyakorlatokat kellett elvégeznünk: ki kell venni a szánkból a légző csövet, majd vissza tenni. Ez még rendben volt. Azt követte az a gyakorlat, amikor nem csak ki kell venni, és vissza, hanem el kell engedni, had vigye a víz, majd utána nyúlni, megkeresni, és visszatenni. Nyilván ahogy elengedtem, már nyúltam is utána. Aztán engedni kellett a szemüvegbe egy kis vizet, majd kifújni belőle. Utolsó feladat pedig, hogy azt szimuláljuk, hogy nekem elfogyott a levegőm, és az oktató odaadja a saját tartalék légző csövét, és együtt szépen lassan felmegyünk a felszínre. Ezzel viszonylag hamar megvoltunk, mert hamar le akartam tudni. Végül a fülem is egész jól viselte. Egyik kezem folyamatosan az orromon volt, összeszorítottam az orromat, és fújtam bele levegőt, ez segített. Az érzés ugyan olyan mint a repülőn, csak a vízben sokkal intenzívebb, és 2-3 méter mélyen is jelentkezik. Innen elmentünk egy másik helyre, ahol „csak” 14-15 méter volt a mélység, és ott megejtettük életem első merülését. A reggelim csak ezt követően lett a halaké. A merülés persze izgalmas, láthatsz olyan dolgokat, amiket csak természet filmekben, csodálatos az élővilág, a növényzet, a korallok, pláne Hawaii-on, eszméletlen szépségek vannak. Láttunk polipot, ugyan elbújt, de láttuk. Aztán egy idő után a fülem jelezte, hogy nem tetszik neki ez a mélység, így kicsit feljebb mentünk, majd egy negyed óra elteltével véget is ért a móka, mivel egyre érzékenyebb volt a fülem. Fontos, hogy repülés előtt 2-3 nappal már nem lehet búvárkodni. Ha tengeri beteg vagy, jobb ha a hajóútra veszel be egy gyógyszert, ha ez első merülésed, és izgulsz, akkor is javasolt.

Amiért nem éreztem komfortosnak ezt a merülést: nem ismertem a felszerelésem, ezért azon egyáltalán nem aggódtam, hogy valami elromlik, azon végképp nem, hogy elfogy a levegőm. Igazából 100%-ban rá voltam bízva az oktatóra, ezért csak azt figyeltem, hogy ő merre van. Alattam a korall tele volt tengeri sünnel, úgy éreztem, nehezen tudom koordinálni magam, ezért aggódtam, hogy beletenyerelek egybe. Mivel nyugodt körülmények között nem próbáltuk ki mondjuk egy medencében ezt az egészet, ezért fogalmam sem volt hogy jutok majd le és fel, csak annyit tudtam, hogy feljönni nem szabad hirtelen. A tengeri betegség, és a felkavarodott gyomrom sem tettek magabiztossá, ezért első benyomásnak nem volt túl jó.

Gilin tanmedencék teszik kényelmessé az első merülést, ahol kiderül, hogy egyáltalán lemersz e menni pár méter mélyre, megtanulod a felszerelésed délelőtt, majd kimentek merülni később. Itt merült fel másodszor, hogy mivel van tanmedence, próbáljuk ki megint. Nekem az első annyira rossz élmény volt, hogy nem ragaszkodtam hozzá, de gondoltam menjünk, hátha ezúttal jobb lesz. A tanmedencéig sem jutottunk el, mivel itt Norbinak a magas vérnyomása miatt nem engedték, hogy bemenjen a vízbe, még a tanmedencébe sem. Átmentünk azért az orvoshoz vérnyomást méretni, 140 per valamennyi volt, majd közölte, hogy nyugodtan merüljünk csak, de aztán semmi izgulás, csak élvezzük a merülést… hát persze, így van ez első második alkalommal, csak élvezed, semmi izgalom.

Számomra van pár tanulsága ennek, nem véletlen találták ki az egészségügyi kérdőívet, az egyik helyen közlik, hogy bármikor fennáll a víz mélyén az infarktus veszélye magas vérnyomásos embereknél, a másik helyen simán kivittek minket. Igen tudom, infarktust bármikor kaphat, nem csak a mélyben de ha ez kockázatos, akkor inkább nem, köszönjük. Első alkalommal igenis fontos, hogy ne a viharban a hajón halld a szabályokat, hanem nyugodt körülmények között hallgasd végig a búvárkodás alapszabályait. A gyakorlatokat is jobb egy medencében végezni, nem a nyílt tengeren, 30 méternyi mélységgel alattad. Ezért is nagyon szimpatikus, amit a hotelünknél csináltak, van egy tanmedence, ami három mélységgel rendelkezik, és soha nem hagynak egyedül. Első alkalommal különösen fontos, hogy minden emberre jusson egy tapasztalt búvár, aki csak Veled foglalkozik. Ez Gilin a Laguna hotelnál abszolút így van, sőt a medence szélén is figyelik, hogy mi történik lent. Mi csak sznorlekezni mentünk ki velük, és ott is tartották, hogy egy sznorkelezővel egy ember ment. Ilyen túrákat sajnos nem csinálnak, azonban minket kivittek a csónakkal, amíg valaki búvárkodott, mi sznorkelezhettünk. Az is fontos, hogy elmondják, hogy mit csinálj, és mit ne csinálj ha közel jön hozzád például egy teknős. Nyilván ne tapogasd, és engedd ha fel akar jönni. Fontos, hogy megérts minden szabályt. Víz alatt nem tudsz kommunikálni, ezért mindenek előtt meg kell tanulni a víz alatt használatos kézjeleket.

Sokan a cápáktól félnek, ez azonban viszonylag felesleges félelem, szinte minden búvár várja, hogy egyszer találkozhasson egy cápával. Vannak olyan öblök, ahol előfordulhatnak cápák, de erről külön tájékoztatni fognak. (ezeket hívják Shark point-nak) Általában félénk, kisebb cápákkal találkoznak merülések során. Nem tekintik az embert tápláléknak. Én a tengeri kígyóktól félek, de többnyire minden, amitől félünk, tisztes távolságot tart tőlünk, és nem jön a közelünkbe sem, sőt, ahogy lehet, eltávolodik tőlünk. Addig biztonságban vagy, amíg nem akarod elkapni őket, ha veszélyben érzik magukat, védekeznek.  

Mindenkinek javaslom, hogy próbálja ki, ha nem fél a mélységtől, mert hatalmas élmény. Szinte minden sportnak van kockázata, így a búvárkodásnak is van egy alap kockázata. Ez akkor vállalható, ha az orvosi kórelőzményeid is engedik, ha bármi probléma növeli a kockázatot, érdemes hallgatni a tapasztalt szakemberekre, és nem vállalni feleslegesen a magasabb kockázatot.

 

Show Time – Vegas

Show Time – Vegas

Amerika (USA)

Las Vegas élmények, érdemes-e Vegasban utazni?

 

Vegasban annyi mindent lehet csinálni, hogy tulajdonképpen korlátlan időt el lehet itt tölteni. Mégis az egyik legemlékezetesebb számomra a Criss Angel Show, valamint a Penn and Teller Show. Rengeteg hotelban van számos műsor, érdemes előre jegyet venni, bár mi Criss Angelre az előadás előtt 30 perccel vettünk jegyet. Próbáltunk alkudozni, de az ár fix, szóval a kérdés csak az, hogy bejutsz e az adott showra. Videózni fényképezni a show alatt sehol sem lehet.

Penn and Teller: olyan mutatványokat láthatsz, amiket nem értesz, és keresed a válaszokat, hiszen fizikát meghazudtoló módon reptetnek tárgyakat, szakítanak szét papírokat. Közben az egész nagyon szórakoztató, csak Penn beszél a show közben, és Teller végig hallgat, viszont a mimikája, és a testbeszéd elég kifejező. Őszintén szólva a beszédnek kb a 85%-át értettem csak, kissé rekedtes hangja, és az időnként elharapott szavak miatt, de tulajdonképpen nem is az volt a lényeg, így én javaslom, hogy nyelvtudás nélkül is bátran menjetek be ilyen showkra. Criss Angel shown 100%-ban értettünk mindent. Ugyan vannak olyan trükkök, amibe bevonják a közönséget, így ha nem annyira jó az angolod, erre ne jelentkezz.

A Penn and Teller show elején amikor mi voltunk, fel volt akasztva egy üveg, amiben volt egy papír. Ezt ki lehetett menni még a műsor kezdete előtt megnézni. Az Amerikaiak eléggé nyitottak, ha valamit lehet, akkor mennek, sokan kimentek megnézni. A műsor közben a közönségből kihívtak pár embert, akiknek egyesével választani kellett számokat, ami eszükbe jutott szabadon. A végén ezeket a számokat felírták egy táblára, majd leengedték az üveget, széttörték, kivették belőle a papírt, és az a szám volt benne, már a show előtt, amit a közönségből jelentkezők diktáltak le.

Erre előre vettünk jegyet, még kiutazásunk előtt. Bánatomra élőben most nem vágtak ketté egy embert sem, de ettől még élvezetes volt a show. Ami náluk nagyon menő, hogy a show végén kijönnek, és lehet velük fényképezkedni, és ilyenkor váltanak is pár szót a közönséggel.

Criss Angelre véletlen estünk be, és én őszintén szólva előtte nem láttam róla semmilyen videót, azóta viszont kifejezetten keresem, mert nagyon bejött. 30 perccel a show kezdete előtt szerencsénkre még volt jó helyen elérhető jegy. A show kezdetekor már annyira jó zene ment, tudtam, ez csak jó lehet. Ennél a shownál úgy adták elő, hogy nem kamerázhatsz, és tedd el a telefonod, hogy először ezt bemondták, tisztázták a szabályokat, majd egy lány elkezdett kamerázni, jött egy ember fején zsákkal, és vállára tette a csajt, és elment vele, ő meg végig sikítozott, hogy ne ne, légyszi ne, nem fogok kamerázni. Aztán kiírták, hogy ha eltávolítanak, akkor már nem mehetsz vissza, és nem kapod vissza a jegy árát, majd visszajött még a zsákos ember, és mutogatta, hogy ha kamerázol, akkor Neked annyi. Ez tök jó volt. Egyébként a személyzet végig nagyon figyel, és ha csak előveszed a telefonod, 2 oldalról mennek, hogy tedd szépen el. Előadás előtt itt is fel lehetett menni a színpadra, és lehetett közös képet készíteni Criss egyik asszisztensével, aki nem mellesleg egy dögös szőke csak volt, és fel is próbálhattad Criss szabaduló mutatványhoz használt dzsekijét.

A színpadon volt egy nő, aki feltehetően nem teljesen drogmentes állapotban felment a színpadra, táncolt, meg tette vette magát, odament ő is fényképezkdeni, de inkább kötekedett az asszisztenssel, így neki nagyon hamar véget ért a show, még a no mobil bemutató előtt kitették a teremből. Higgyétek el, bejutni egy ilyen színvonalú showra életre szóló élmény, szóval nem szabad ilyesmivel elrontani, mert tényleg komolyan veszik a biztonságot, és a szabályokat. Én is sajnálom, hogy nincs se videóm, se képem, és még a zenét sem tudtam felvenni, de ettől még örök élmény marad. Szóval mit is művel ez a fiú a színpadon? Eszméletlen dolgokat. Az egyik percben a színpadon van a másik percben meg ül a közönség között. Úgy sétál le a létrán, miközben majdnem vízszintben van a teste, mint ahogy Te sétálsz az utcán, kiszabadul mindenhonnan, stb… De ami igazán nagy húzás volt: bejelentették, hogy Criss ma este elvisz 3 embert a bárba. Minden csaj majd kiesett a székéből, hogy jelentkezzen, majd kiválasztottak 3 hölgyet, akik kimentek. Leültek, beszélgettek, és körben kérte őket, hogy vizualizálják a félelmeiket. Az egyik lányé a kígyó volt, és egyszer csak kiszedett a táskájából egy kígyót. Hát volt futás, az asszisztensek terelték vissza a lányokat a helyükre, a bárba. A másik lányé a pók volt. Neki mutatott tableten egy pókot, majd a tabletből kimászott egy pók.

Én már ekkor nagyon örültem, hogy nem jelentkeztem, mert ha nekem szedett volna elő egy pókot vagy kígyót, de leginkább kígyót a táskámból, valószínű addig futottam volna amíg bírok. Ezek után a harmadik lánytól kérdezték, hogy na és Neked mi a félelmed, ő mondta, hogy az övé a pénz 😀 Az egész közönség röhögött, mire mondta neki a Criss, hogy figyelj már, ez az én showm…. Majd mikor elköszönt a lányoktól, mindenkinek vissza akarta adni a táskát, hát nem nagyon kellett a lányoknak. Ezen felül persze számos trükk volt, nagyon látványosak, és nem is akarok minden poént lelőni, hogy netán eljutnál egy ilyen showra, legyen meglepetés is. Ami igazán szimpatikussá tette még ezt az egészet, az az, hogy Criss nagyobbik kisfia, kb 4 éves lehet, és 2 éves korában leukémiával diagnosztizálták, ami most sajnos ismét kiújult nála. Ezért aztán nagyon támogatja a gyermekek gyógyulását, és az Instagram fiókján is posztolja, ha épp kórházban vannak, vagy ha végre jó eredményeik vannak. Gyűjtést is rendez a kórházaknak, támogatja is őket, és ez igazán szimpatikus. Ugyanerre ösztönzi a közönséget is, hogy aki megteheti, adakozzon. Egy youtube videó alá egy idióta odaírta, hogy nem érez semmiféle sajnálatot a kisfiú iránt, miért nem művel csodát a fiával is. (hogy lehet valaki ekkora hülye??? ezt a betegséget senkinek sem lenne szabad megtapasztalnia soha… )

A műsor végén mindenkit megkér Criss hogy vegyük elő a telefonunkat, kapcsoljuk be rajta a világítást, és csinál egy fényképet vagy videót, majd posztolja az insta oldalán.

Egy biztos, mindenképp menj el valamilyen show műsorra, mert lélegzet elállító dolgokat láthatsz, és életre szóló élményt szerzel. Én alig várom, hogy ismét részt vehessünk valami hasonlón.

 

 

New York New York

New York New York

Amerika (USA)

USA New York bemutatása turista szemmel

 

Ki ne álmodott volna arról, hogy megnézné milyen a világ egyik legnagyobb városa karácsonykor? 🎄 Ha láttál már amerikai karácsonyi filmet, akkor biztos Téged is elbűvölt minden, ami benne volt, és hát ne feledkezzünk meg a Szex és New York című sorozatról sem… Egy hajóútra indultunk, és gondoltam, ha már Amerikában leszünk, és pont decemberben, és ez az első amerikai utam, akkor koronázzuk meg egy New Yorkkal, karácsonyi pompában. A párom erre igent mondott, és boldogan befoglaltam a repülő jegyeket. Az időjárás pont ugyanolyan ott decemberben, mint Magyarországon, a hírek szerint. Viszont az Óceán és a szél hatása miatt olyan csontig hatoló hideg volt, hogy kilométerenként bementünk valahova melegedni nap közben.

Megérkezéskor simán bejutottunk az országba, kicsit hosszabbra gondoltam a határ átlépéssel kapcsolatos ellenőrzést, de nem volt vészes. Felkaptuk a bőröndöket, és kimentünk. A taxis sornál kérdezte egy csóka, aki hivatalos reptéri taxi feliratos ruhában volt, hogy merre megyünk? 🚕Mondtuk, hogy Manhattanbe. Gyorsan mondta, hogy na innen csak Brooklynba mennek taxik, min menjünk kicsit tovább, majd mindjárt küld értünk egy autót. Kb 5 percig várakoztunk, egyedül azon a részen, akkor már tanakodtunk, hogy vajon megmarad e a vesénk. De végül megérkezett a taxis, jó kedvű volt. Kérdeztem, hogy mennyi lesz ez a fuvar, mondta, hogy majd a taxi óra megmondja. Gondoltuk, már nincs mit tenni…

Az úton mutogatta nekünk, hogy mi merre van, tök jó fej volt, beszélgettünk végig. Majd mikor megérkeztünk, kihozott egy olyan összeget, hogy azt sem tudtuk, hol vagyunk, kb 100 000 Ft-nak megfelelő összeg volt a tarifa. Viszont addig nem is engedett kiszállni minket, amíg nem fizettünk, szóval nem igen hagyott más választást. Ezt követően tudtuk, hogy többet így nem taxizunk. Használjátok az Ubert, jobban jártok. A hotelban kérdeztük a recepcióst, hogy mennyire reális ez az ár, majd elájultak, így a reptérre visszafele velük rendeltettünk taxit, fix áron.

Ezen a nehézségen túl jutottunk, és elfoglaltuk a szállásunkat. Másnap reggel a reggelinél konstatáltam, hogy Magyarországon a minden mentes étkezési alternatívákkal elég jól el voltunk kényeztetve, mert a hotelban se laktózmentes tej, se glutén mentes pékáru nem volt. Külön késésre egyszer csak előszedtek egy zacskó glutén mentes kenyeret nekünk. A szállásunk a Times Squere mellett volt, így azt azonnal meg is látogattuk. Valóban remek hangulata van. Mindenféle mesefiguráknak beöltözött emberekkel lehet itt találkozni, akik abból élnek, hogy fényképet készíthetnek a turisták velük, amiért természetesen fizetni kell.

Amit meg szerettünk volna nézni: Empire State Building, a World Trade Center, és a Szabadság szobor, Rockefeller Center, Centrál Park, 5. Sugárút. Nagyon másra nem is volt időnk, illetve az volt a fő célunk, hogy át tudjunk állni erre az időzónára, mire hajózni megyünk.

 

Szabadságszobor 🗽

 

Ez volt az első, amit megnéztünk. Lesétáltunk a kikötőbe, és ott a helyszínen vettünk jegyet. Jó hír, hogy volt fűtés a hajón, rossz, hogy csak kintről lehet jó képet csinálni. A Hajón végig volt egy idegenvezető, aki érdekes információkat osztott meg menet közben velünk. Aki Amerikáról álmodozik, és New Yorkba készül, annak ez a program szinte kötelező. Mi nem szálltunk ki a szigeten, nem is volt eredetileg sem tervben, mert szét fagytunk addigra. A hajó körözött ott egy kicsit, megcsodáltuk, csináltunk pár fénylépet, és visszamentünk melegedni.

Egy jó tanács, ha esetleg télen mész, és ilyen hideg lesz…. bárhova bementünk melegedni, ittunk egy üdítőt, kávét teát…. Az üdítőbe annyi jeget tesznek, amennyi a pohárba fér. Szóval előre szóljatok, hogy nem kértek jegyet, máskülönben egy pohár jeget kaptok, ami között van egy kis üdítő.

 

Central Park

 

Manhettenben található a park, és télen is nagyon szép, főleg, hogy amikor ideértünk, sütött kicsit a nap, így élveztük, hogy itt sétálgatunk. A mókusok szenzációsak, valóban odajönnek hozzád nagyon közel. A parkban rengetegen akartak minket hintóval, és riksával felvenni, de mi inkább maradtunk a sétánál. Itt el lehet andalogni akár egy napot is, hangulatos volt, helyenként zenészek, artisták tűnnek fel, kis műsorokkal, de engem a leginkább a mókusok érdekeltek.

 

Empire State Building

 

A helyszínen vettünk jegyet, automatából. Online is elérhető egyébként. https://www.esbnyc.com/buy-tickets

Igyekeztünk úgy menni, hogy az esti fényeket láthassuk, naplemente ugyan nem volt, mert elég felhős volt minden, de a kivilágított város elég jól néz ki olyan magasról. Felmentünk korábban kicsit, és végül bent vártunk, amíg sötét nem lesz. Szerencsére nem szóltak ránk, hogy menjünk már le. Kimentünk csináltunk pár fényképet. Ennek az épületnek a bejárata – attól függ honnan érkezel, mi ide is gyalog mentünk – eléggé el van dugva, egy hotelen keresztül mentünk át, de persze az is lehet hogy nem jó utcáról próbáltunk bejutni. Mi december 20-án voltunk, és nem volt nagy tömeg. Hazafele sétálgattunk még, megnéztünk egy korcsolya pályát, itt tök jó volt a hangulat, ment a zene, az emberek korcsolyáztak, körben egy kis vásár.

 

Ripley’s Believe It or Not

 

Közel is volt hozzánk, és érdekelt is minket, ezért bementünk. Itt lehet olyan fényképeket készíteni, mint ha kint állnál egy 100 emeletes épület tetejének a szélén, vagy mintha épp megenne egy cápa. Számomra a legemlékezetesebb a hordó, ahol egy hídon kell átsétálnod, és körülötted csak a fények forognak, de kb úgy érzed, hogy az egész. Beleszédülsz mire megteszed azt a kb 10 lépést a másik oldalra.

Ugyanebben az utcában van sok más érdekes dolog is, Madame Tussauds Viasz múzeum, egyéb érdekes helyek, és közel van a Times Squere, ami meg inkább este élmény, mint nap közben.

 

World Trade Center

 

Mire ide értünk minden más helyen jártunk már, viszont hivatalos jegy értékesítő mondta, hogy olyan jegyet ad, amivel akkor el tudunk menni egy étterembe, és ott fel tudjuk használni a kupont, ami jár hozzá. Így két attrakció van másfél áráért. Gondoltuk, legyen. Ti majd legyetek ügyesebbek, és itt vegyetek jegyet: https://www.oneworldobservatory.com/en-US/buy-tickets

Várnunk kellett kb 1 órát, mire beengedtek minket, addig a környéken kint sétáltunk, és igyekeztünk nem megfagyni. Ide nappal mentünk fel, de ettől még szép látvány volt. A 2011. szeptember 11-ei terrortámadások hangulatát megeleveníti a bejárat, mindenhol fekete háttér, és biztonsági ellenőrzés. Kint műemlék, és az terrortámadásban elhunyt áldozatok nevei felsorolva. Lévén hogy ez teljesen a belváros, elképzelni sem lehet hogy mi volt itt azon a napon. Érdemes felmenni, szép a kilátás.

A jegyhez adott kupont persze nem tudtuk felhasználni. Bementünk egy étterembe, kérdeztük, hogy elfogadjátok ezt a kupont? Igen persze el. Na gondoltuk remek. Beültünk, és rendeltünk, közben elvitték a kupont, és közölték, hogy nem érvényes. Gondoltam magamba már hogy a viharba ne lenne érvényes, 3 órája vettük. Felvettem a vevőszolgálattal a kapcsolatot, akik megírták, hogy hát azért nem érvényes, mert most mentem ki vele épp a Szabadság szoborhoz. Írtam az ügyfél szolgáltnak, hogy én olyan fixen ülök itt a Times Squere melletti étteremben mint annak a rendje, szóval ne szórakozzanak itt velem. Tehát, a jegyünk másik felét valószínű eladták valaki másnak.

Tanulság, ne vegyél az utcán jegyet, még akkor sem, ha hivatalos árus, mert trükköznek.😔

Biztos megvan a Szex és New Yorkból, és egyéb Karácsonyi filmekből, hogy New Yorkban Karácsonykor minden csillog villog, és még a csatornából is karácsonyi zene szól. Na, ezt nem találtuk meg New Yorkban. A 5th Ave nem olyan díszes, mint a filmekben.

Megnéztük még a tőzsde épületét – New York Stock Exchange – aztán haza metróztunk.

 

Rockefeller Center

 

Világhíres a Rockefeller Center karácsonyfája, és alatta a jégpálya, így hát mi is megnéztük. Ez hangulatos hely volt, de a jégpálya mérete meg sem közelíti a mi Vajdahunyad Várunkét. 50 USD körüli összegért a Rockefeller Center tetejére is fel lehet menni, mi nem mentünk fel, de innen szép a kilátás a Centrál Parkra, illetve innen az Empire State Building tetejét is szépen le lehet fényképezni. Itt már volt Karácsonyi zene, karácsonyi hangulat, egy kis vásár. Innen sétáltunk ki a Fifth Avenue-ra, azaz az Ötödik Sugárútra, amitől sokkal többet vártam. Híres utca, hoszen itt van az Empire State Building, a New Yorki Könyvtár, a Rockefeller Center, és Múzeumok is találhatóak itt.

Világhíres divatüzletek, amelyeknek ilyenkor karácsony körül fényben és pompában kellene úszni, de ezt 2018-ban nem egészen így volt. Volt egy olyan üzlet, ami komplett fényárban úszott, a többin nem láttunk semmilyen karácsonyi díszt, lehet hogy bent a boltokban volt, de a kirakatokat nem nagyon díszítették fel.

 

Outlet

 

Ha már New York, akkor nem maradhat el egy kis vásárlás sem. Itt már tutira mentünk, és a hoteltől vettünk jegyet, Woodbury Common Premium Outlets-be mentünk ki, busszal. Ennek volt egy kb 20 USD/ fő díja, de kb ennyivel olcsóbban lehet itt vásárolgatni. Itt valóban vannak hihetetlen árak, jó áron ki lehet fogni márkás termékeket, Levisben pl 2-őt fizet 3-at vihet akció volt, az amúgy is olcsóbb farmerokra. Többen üres bőrönddel érkeztek vásárolni.

 

Bárok

 

A Times Square környékén a 42. sugárúton több pub-ba is bementünk, nagyon hangulatosak. Szépen fel vannak díszítve, volt ahol élő zene volt, első este szemtanúi voltunk annak ahogy egy meleg pár egymásnak esett az utcán. (Times Quere-től 150 méterre a 42. sugárúton) Nálunk viszonylag ritkán fordul elő központi helyen a belvárosban hogy akár azonos akár külön neműek letérdelnek egymás elé az utcán, így nekünk ez kicsit fura volt, de látszólag más nem akadt fenn rajta.

Persze itt sokkal több időt is el lehet tölteni, mi nem voltunk pl. egyetlen show-n sem, pedig a Broadwayen rengeteg minden volt. Ott helyben megpróbáltunk egy Musicalre jegyet szerezni de fejenként több mint 100.000 ft lett volna a jegy, és már csak olyan napra volt, amikor mi már nem voltunk ott. Előre vegyetek jegyet, állítólag olcsóbb. Mi nem igen mozdultunk ki Manhattanből, Brooklyn is biztosan érdekes lett volna. Kihagytuk a Soho-t és a China Town-t is, de igazából mi ennél többre nem vágytunk.

Összességébe véve: örülünk, hogy láttuk New Yorkot, de nekünk nem kellett volna több idő itt, pont elég volt. Valóban hatalmas város, rengeteget gyalogoltunk itt (is). Kicsit megemészthetetlen, hogy a karácsonyi csillogásban hogy volt szíve a taxisnak ilyen csúnyán átverni bennünket, és ugyanez a kérdés merült fel a jegyárusban aki a jegyünk másik felét eladta valaki másnak…. Mondhatnánk, hogy a világ ilyen, de a világnak ehhez semmi köze. Én nem tudnék nyugodtan aludni, ha így átvernék embereket, de ez legyen az ő problémájuk. Ha a Karácsonyi hangulatot keresitek, akkor Rockefeller Center, és környéke.

Jó volt itt, és örülök, hogy láttam, de elég volt egyszer. Mások vagyunk, és többen szívesen visszajárnak ide, attól függ ki mire vágyik. Ha a nagyvárosi nyüzsgés a vágyad, akkor mindenképpen New York.

Advantage autó kölcsönző

Advantage autó kölcsönző

Amerika (USA)

Hawaii-n béreltünk ennél a végnél autót, ha röviden tömören akarnám kifejezni magam, akkor azt mondanám, autó felvétel 2 perc, leadás 1 perc, semmi szarakodás.

De ennél menjünk bele bővebben is a részletekbe. Amikor megérkeztünk Hawaiira, a reptér kijáratéval szemben van egy másik épület, és ott vannak az autó kölcsönzők. Bementünk, senki nem volt előttünk, kicsit késve mentünk ki, mert megrongálódott az egyik bőröndünk, és ki kellett cseréltetni. A reptérről bővebben itt olvashattok: Hawaii- Oahu Daniel K. Inouye nemzetközi repülőtér

A foglalásunkat hamar beazonosították, kérdeztük, hogy lehet e upgradelni, azaz egy kategóriával jobbat választani. Nézegettünk sport kocsikat, de nem lett volna praktikus 2 nagy bőrönddel, ezért aztán egy Jeep-re esett a választásunk. Megkérdezte a hölgy, akarunk e extra biztosítást hozzáadni, azt nem kértük, de a Road Assistance szolgáltatást igen. Ajánlotta, hogy ne tele tankkal vigyük vissza a kocsit, mert náluk olcsóbb a benzin, és ez igaz is volt. Odaadta a kulcsot, mondta, hogy visszaadásnál is nagyon egyszerű a folyamat ne aggódjunk. A kocsiban kb 16 000 km volt, szóval nagyon megkímélt állapotban került hozzánk.

A bérlés során tényleg minden rendben volt, az autó felvételnél a hölgy míg másolgatta az irataimat, mondta, hogy jó helyen leszünk, nincs arra sok ember. Mondta hogy ráadásul az egy gyönyörű rész. Én közben kicsit aggódtam, hogy mennyire fogok boldogulni az autóval, de nagyon élveztem vezetni.

Amikor visszavittük az autót, tényleg nem volt semmi extra kérdés, megnézték a rendszámot, a tankot, nem lefele, hanem felfele kerekítettek, valamivel az utolsó negyed alatt volt a mutató, simán beírták, hogy negyed, nem vontak le tőlem utólag több pénzt, és annyira gyorsan visszavették az autót, hogy ki sem pakoltunk annyi idő alatt. Semmilyen papírral nem kellett szórakozni, mondták, hogy hol nézzük még meg a kocsit, mert hol szoktak hagyni benne tárgyakat, eligazítottak minket, hogy merre menjünk a check inhez, jó utat kívántak, és ennyi.

Bár minden autó bérlés ilyen zökkenő mentes lenne, ezt a céget szívből ajánljuk. Kedves személyzet, gyors ügymenet, problémamentes foglalás, és nem voltak rejtett költségek sem.

Hawaii- Oahu Daniel K. Inouye nemzetközi repülőtér

Hawaii- Oahu Daniel K. Inouye nemzetközi repülőtér

Amerika (USA)

Las Vegasból Los Angelesen át érkeztünk Hawaiira. A repülőből történő kiszállást követően elindultunk a csomagokért. Már itt voltak nyitott részek, azaz olyan folyosón sétáltunk, aminek nincs ablaka, így egyből megcsapott minket a kellemes Hawaii meleg levegő.

A bőröndök hamar megérkeztek, és ahogy elindultunk a csomagokkal, észrevettem, hogy Norbi bőröndje behorpadt, és a teteje meg is van repedve. Mondtam neki, hogy a biztosításhoz mindenképpen kell egy jegyzőkönyv legalább, ráadásul nem olcsó bőröndjeink vannak, így gondoltam, legalább egy része jöjjön vissza. Megkérdezték, mennyibe került a bőrönd, ilyenkor érdemes kicsit felfele kerekíteni, nyilván a realitás talaján. Azonnal mutattak egy bőröndöt ami árban kb egyezett a miénkkel, így lett Norbinak szép kék bőröndje. Gyorsan átpakoltunk, és mentünk is az autónkért, az autó bérlésről itt olvashatsz bővebben: Adventage Autóbérlés 

Az egész sztori egyébként megvolt 10 perc alatt, pakolással és mindennel együtt.

Amikor innen indultunk haza, akkor is nagyon jó tapasztalatunk volt a reptéren. Egyrészt mi úgy láttuk, hogy ki kell szedni a bőröndünket, de a hölgy a check innél mondta, hogy végig tudja nekünk vitetni, ennek nagyon örültünk. Kinyomtatott minden beszálló kártyát, 3 átszállással mentünk haza, ilyet soha többé 😀

A reptéren mindenki segítőkész volt. Mivel utolsó napunkon a szállást el kellett hagynunk 10-kor, egész nap csavarogtunk, és este 8kor mentünk ki a reptérre. Nagyon kell figyelni a táblákat, mert a mi járatunk ki volt írva, hogy kérni fog, ezért gyorsan kényelembe is vágtuk magunkat egy masszázs fotelba. Ahogy elindult a masszázs, hallom, hogy valamilyen Norbertet keresnek. (Gondolom, az ő nevét könnyebb volt kimondani). Majd futott felénk egy hölgy, én mondtam is neki, hogy hova ez a nagy sietség, hát ki van írva, hogy késik a gép. Mondta, hogy ez nem, sőt… nagyon időben vagyunk. Mi ahogy kell, ki voltunk pakolva, elővettem a laptopomat, gondoltam, addig elintézem a bevásárlást, hogy mire hazaérünk az Auchan delivery is hazaérjen J Két járat indult egy időben, és a mi járatszámunkat vagy megcserélték, vagy nem értettük, hogy mi történt. A lényeg, hogy elértük a gépet, és elindulhattunk Vancouverbe.

A termináloknál is van nyitott rész, ha még szeretnél friss, Hawaii levegőt szívni, megteheted. Dohányzó nincs bent, viszont le lehet menni egy kertbe, ami szintén nem dohányzó, de a személyzet ott dohányzott. Az éttermek este 9 körül még nyitva voltak, a szendvicses viszonylag drága, egy szendvics 17 USD volt, míg a főtt étel talán még árban ez alatt. Kellemes reptér, kellemes desztináció J

Manoa Falls – Vízesés Oahu

Manoa Falls – Vízesés Oahu

Amerika (USA)

Manoa Falls – vízesés – maga a vízesés, akárcsak az ide vezető út csodálatos. Gyönyörű zöld környezetben egy kb 2 km-es út vezet a vízesésig. Viszonylag nagy a pára tartalom, és sok a szúnyog, így szúnyog riasztó mindenképpen ajánlott. Először mikor megpróbáltunk felmenni, le volt zárva, mert előtte való napokban esett az eső, és eláztatta az utat. Így megpróbáltuk következő nap is. Nem akaruk elővenni a cipőinket, mert ez volt az utolsó napunk, és már nem lett volna lehetőségünk kitisztítani a cipőket, így papucsban vágtunk neki az útnak. Velünk szemben jött pár, út közben megsérült turista, így elég sokáig tanakodtunk, hogy jó ötlet e vajon papucsban végig menni, de az elején úgy tűnt jó lesz. Szerintem mindegy miben mész, ha előtte való nap eső van, akkor csúszik a talaj, ha meg sokáig nincs eső, akkor meg nem sok víz van a vízesésben, szóval jó volt ez így. Az úton olyan magasra nőtt bambuszokkal találkoztunk, hogy nem fértek rá egy fényképre. Mosdó nincs az úton, egy két helyen lehet félre állni, ha így kell tenned, a papírt vidd magaddal vissza a kiinduló pontra egy kis zacskóban, és őrizd meg ezt a gyönyörű környezetet. Nem meredek az út, viszont csúszós, így ha van egy túra botod, az nem árt. A parkolásért fizettünk 5$-t, de további díjak nem voltak. Az út végig csodálatos zöld, és a vízesés is nagyon nagyon szép. A vízesés alatt van egy, a természet által kialakított kis medence, amiben páran fürödtek, mi úgy hallottuk, hogy szennyezett a vize egy olyan baktériummal, ami influenzaszerű tüneteket okoz, így nem próbáltuk ki, de többen fürdőztek benne. Azt hiszem, a csúszós utak miatt lefele nehezebb volt ez a túra, mint felfele, de szerintem mindenki számára teljesíthető. Láttunk 1 hónapos kisbabával is családot, és idős korosztályt is. A magas páratartalom elviselhető volt, leginkább a bőrünkön éreztük. A túra végén a parkolóba visszaérve van egy csap, ahol le tudod mosni a sarat magadról. Mi kb 2 órát töltöttünk itt, kényelmes sétával mentünk fel, és élveztük a természetet. Ezen felül látogatható még pár vízesés, pl. Lulumahu Falls, Likeke Falls. Helikopter túrák alkalmával olyan vízeséseket is láthattok, ami túrával nem elérhető, biztos vagyok benne hogy ez is gyönyörű.

Javaslom, hogy valamelyik vízesést nézzétek meg ha itt vagytok, elképesztően zöld minden, és csodás az esőerdő körülötte.

 

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy