Utazási tippek, tapasztalatok a világ körül tőlünk és másoktól

Szállások, repterek, országok, beszámolók
Milyen most Vietnámban a korona vírus ideje alatt?

Milyen most Vietnámban a korona vírus ideje alatt?

Hónap: 2020 március

Milyen most Vietnámban a korona vírus ideje alatt?

 

Miközben mindenki arra vágyik, hogy ennek az egész korona vírusos pánik – katasztrófa hangulatnak vége legyen, és újra utazhassunk, mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy viszonylag nagyobb korlátozások nélkül megúsztuk eddig.

Amikor a korona vírus megjelent, mindenki rettegett a kínaiaktól. Ahogy elkezdett terjedni Európában, úgy eltűntek Ázsiából a turisták, egyre ritkább lett az Európai, aztán mondhatni, elkezdtek tartani tőlünk. Nálunk egy percig sem volt opció, hogy hazamenjünk, nem kalandvágyból, hanem mert eleve nem az volt a cél, hogy fél évig Ázsiában maradjunk.

Értelem szerűen mi sem így terveztük, de végül azért sem indultunk el haza, mert jelen helyzetben nem akartunk két vagy ki tudja hány napig utazni, otthon ki van adva a házunk, a hotelek bezártak, itt van szállásunk, jó az egészségügy, meleg van. Így most itt fekszünk Nha Trangban a tengerpartra néző apartmanunkban, ami az épület 31. emeletén van, és bámuljuk a tengert. Volt pár bosszús pillanat, mire ide jutottunk…

Február elején érkeztünk Vietnámba. Akkor itt 16 gyógyult volt, és nem volt fertőzött, azonban az idő előrehaladtával Európában egyre rosszabb lett a helyzet. Egyre többen kerültek ki minket az utcán. Akkor már egyre többen javasolták, hogy menjünk haza.

Mi egy szuper apartmanban voltunk, így nem érintett minket semminek a bezárása. Ha esetleg a piac bejáratánál nem örültek annyira nekem, ez hamar elmúlt, mert az árusok, akiktől vásároltunk, második alkalommal már barátként üdvözöltek. Nekik elbáboztuk, hogy november óta Ázsiában vagyunk, és ez megnyugtatta őket. A szállásadónk minden nap küldte angolul a híreket, szóval minden rendben volt.

Napok teltek el anélkül, hogy külföldit láttunk volna. Végül megbeszéltük, hogy egy belföldi repülőjárattal jó lenne elmenni délre, ahol süt a nap, és hullámzik a tenger. Gondoltuk, visszamegyünk Phu Quocra, de pont a tervezgetéseink közepette kaptuk a hírt, hogy lezárják, és nem lehet bemenni a szigetre – gondolom ez csak a külföldieket érintette….

Ezért maradt Nha Trang. Nincs lezárás, csodás partok, találtunk egy szuper szállást. Lefoglaltuk, majd írtam a szállásadónak, hogy Európaiak vagyunk, beenged e minket. Rengeteg hírt olvasunk ugyanis a Facebookon, hogy kiteszik őket a hotelből, szállásról, hostelből… Már rég nem arról szólnak ezek a csoportok, hogy hogy menjünk el ide, hogy nézzük meg ezt vagy azt, hanem arról, hogy kinek a szállásadója fogad még be, van e még repülő, stb…

A szállásadónak is megírtam, hogy február óta itt vagyunk, és November óta nem voltunk otthon. Válasz: neki kell egy papír. Küldött egy mintát, amin a Karantén Hivatalnok aláírása szerepelt. Erre gyorsan vissza is írtam neki, hogy felejtse el, mert karanténba nem megyünk, tök egészségesen vagyunk. Jöttek a kérdések, merre voltunk, mikor érkeztünk, hogy van még vízumunk, küldjünk képet az útlevélben a pecsétről, mivel tömegközlekedtünk. Aztán írta, hogy sajnos el kell mennünk egy kórházba, és kell neki egy papír hogy egészségesek vagyunk, mert február 12-18-ig voltunk Da Nang-ban, ahol Március 12 köröl lett korona vírus fertőzött.

Ennél a résznél már majdnem eldobtam az agyam, eléggé kiakadtam, de nagyon akartunk tengerre néző apartmant, ezért elmentünk a kórházba. Az első helyen közölték, hogy ők nem adnak olyan papírt menjünk egy másikba. Másnap reggel elmentünk a Honvéd Kórházba, ahol egyből kaptunk 2 kísérőt, és négyen szaladtak össze, hogy vajon mi lehet… mondtuk nekik hogy egészségesek vagyunk, de erről kell egy papír, mert enélkül nem enged be a szállásadó. Elvittek minket a sürgősségire. Oda már nem is mentünk be, mert nagyon beteg emberek voltak bent, és ezen a ponton őszintén szégyelltem is magamat, hogy ilyen hülyeséggel terheljük a vietnámi egészségügyet.

Ahelyett, hogy életeket mentenének, velünk kínlódnak. Közben bent áttették a padot, hogy mi ott üljünk le, de egyszerűen nem akartunk beteg emberek között lenni. Kijött hozzánk az orvos, elmondtuk neki mit szeretnénk. Értetlenül nézett, ezért felhívtuk a szállásadót, aki elmondta neki hogy milyen papírra van szükségünk.

Az orvos elmondta a szállásadónak, hogy nem köhögünk, nincs lázunk, nincs tünetünk, nem fog tesztelni minket, mert elég csekély annak az esélye, hogy bármi bajunk van. A szállásadó csak ragaszkodott a teszthez, ezért az orvos megadta annak a kórháznak a címét, ahol fertőző betegeket kezelnek. Ekkor már olyan ideges voltam, hogy nem kíméltem, és megírtam neki hogy itt be is fejeztük, mert mi nem fogunk 20 km-t utazni most azért, hogy fertőző betegek közt legyünk 3 órát, mert szerinte annyi idő alatt végzünk is. Végül abban maradtunk, hogy majd ő itt Nha Trangban elvisz minket a tesztre. Beleegyeztünk.

Közben megírta, hogy a reptéren is csinálnak egészségügyi ellenőrzést, és neki az is jó lesz. Mondta, hogy egy QR kódos eredményt kell küldeni neki. Gyorsan átfoglaltuk a repülő jegyet, mert közben megérkezett Hanoiba is a szigorítás, bezártak mindent, kivéve boltok, gyógyszertár. Ma, azaz március 28-án reggel kimentünk a reptérre, ahol kérték, hogy töltsünk ki online egy kérdőívet.

Ezt mi már kitöltöttük kb. 1 hónapja, amikor az első vízumhosszabbítást csináltuk. Kiderült, a QR kódos az ennek egy továbbfejlesztett változata, ugyanaz a kérdőív, csak a végén nem regisztrációs szám van, hanem QR kód. Na ezzel végül beengedtek minket a szállásra. Hozzáteszem, orvos nem látott, de azt is megjegyzem, hogy betegen eszembe sem jutna utazni. Hanoi repterén rajtunk kívül 2 külföldi volt, mindenki szigorúan maszkban, több ember 2 maszkot viselt, gumikesztyűvel. Voltak tetőtől talpig beöltözött emberek, maszkban, plexi védőüveggel a fejük előtt. A gépen a légi utas kísérők teljesen beöltözve, csuklyás ruhában, cipővédővel, maszkban kesztyűben.

Az egyik hölgy odajött hozzánk, és mondta, hogy ma nem foglalt minden ülés, nyugodtan átülhetünk külön sorba. Mikor leültünk utastársunk mellé, neki is gyorsan elmondtuk, hogy régóta itt vagyunk. Az utat végig aludtuk, majd amikor leszálltunk, csak minket kiszedtek az érkezők közül, és ki kellett töltenünk harmadszorra is ugyanazt a nyomtatványt, amit eddig, van e lázunk, köhögünk e, stb…

Majd megérkeztünk a szállásra, és a ház előtt tapasztaltuk, hogy az embereknek csak 50%-a van maszkban, strandolnak páran, sétálgatnak a parton.

A turisták, akikkel találkoztunk, orosz nemzetiségűek. Az épületbe belépésnél kértek még egy egészségügyi dokumentumot, mondtuk, hogy az van amit elküldtünk, és végül simán feljöhettünk. Sok hűhó semmiért.

A lényeg, hogy szép helyen vagyunk, csodás a kilátás, és bízom benne, hogy mire lejár a vízumunk, haza tudunk menni. Kitartást mindenkinek, időnként megosztunk a Facebook, és Instagram oldalunkon pár szép képet, hátha valakit jókedvre derítünk vele.

 

 

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználóbarátság javítása érdekében. A weboldal további használatával ezt elfogadod. Privacy policy